Levéltári Közlemények, 89. (2018)

Műhely - Irina Matiash: Az Ukrán Népköztársaság budapesti diplomáciai képviseletének története, 1919–1924

Ogorodnyik Piliscsabára utazott, hogy kiderítse, hány ukrán állampolgárságú sze­mély tartózkodik az ottani internálótáborban.36 Mivel azonban nem rendelkezett a magyar belügyminisztérium külön látogatási engedélyével, nem tudott kapcso­latba lépni a hadifoglyokkal, és nem sikerült megismernie a táborban uralkodó körülményeket sem. Igaz, a táborparancsnokság előzékenységének köszönhetően sikerült bizonyos információk birtokába jutnia. Az ukrán diplomáciai képviselet a humanitárius munkájának köszönhetően folyamatosan igyekezett figyelemmel kísérni az internálótáborokban lévő ukrán nemzetiségű hadifoglyok morális álla­potát. Ezekben a táborokban jótékonysági akciók látszatát keltve, a bolsevik agitá­torok is rendszeresen „kimutatták a foguk fehérjét”. Az ukrán misszió munkatár­sai lehetőségeikhez mérten igyekeztek semlegesíteni a tevékenységüket. Az anyagi nehézségek és a kedvezőtlen politikai helyzet ellenére az ukrán dip­lomaták külföldön megpróbáltak figyelmet fordítani minden egyes ukrán nemze­tiségű személyre, igyekeztek védelemben és szakszerű segítségben részesíteni őket. Az akkor már a lengyelországi Tarnówban működő kormány megbízásából a kül­képviseletek munkatársai segíteni próbáltak az ukrán mérnökök és szakemberek elhelyezésében is azon külföldi országokban, amelyek elismerték a diplomáikat. Igaz, az előzetes tapasztalatok nem adtak okot az optimizmusra. Szikevics arról jelentett a külügyminisztériumnak, hogy Magyarország területén, az ország felda­rabolása miatt még azok sem találnak maguknak munkát, akik korábban a végzett­ségüknek megfelelően dolgoztak. A budapesti képviselet rendszeresen informálta a külügyminisztériumot Magyarország nemzetközi és belpolitikai helyzetéről. Mivel a sajtóiroda tevékeny­ségét a működéséhez szükséges eszközök hiánya miatt leállították, a misszió infor­mációátadási képessége jelentős mértékben szűkült, és különféle szemléző anya­gok elkészítésére korlátozódott. Szikevics rendszeresen küldött ilyen anyagokat és sajtószemléket a külügyminisztériumnak. Galagantól eltérően, aki mindig is az elvi politizálás talaján állt, a parancsok végrehajtását magára nézve kötelező érvényűnek tekintő hivatásos katonatiszt, Szikevics, mindig is tartotta magát a Direktórium által megszabott külpolitikai pri­oritásokhoz. Többek között különös figyelmet szentelt az ukrán–lengyel kapcsola­tok fejlesztésére, azt hangoztatva, hogy a Rzecz Pospolita budapesti követségével „jó és baráti kapcsolatokat” kell fenntartani. Mindezek ellenére nem sikerült elér­nie, hogy a budapesti lengyel konzuli szervek zökkenőmentesen biztosítsák a vízu­mok kiadását az ukrán honosságú személyeknek. Ukrán részről a minél szélesebb elismertség érdekében a nemzetközi közösség­hez fordultak. A Népszövetség azonban negatív választ adott az Ukrán Népköztársaság kormányának azon kérésére, hogy Ukrajna beléphessen a világ­szervezetbe. Erre reagálva, 1920 decemberében az Ukrán Népköztársaság Külügyminisztériuma igyekezett erősíteni az Ukrajnával kapcsolatos felvilágosító Műhely 418 36ЦДАВО України, ф. 3518, оп. 1, спр. 49, арк. 3 зв .

Next

/
Thumbnails
Contents