Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Műhely - Irina Matiash: Az Ukrán Népköztársaság budapesti diplomáciai képviseletének története, 1919–1924
attasé és a sajtóreferens továbbra is a helyén maradt és folytatta munkáját, a miszszió rendkívül súlyos anyagi nehézségei ellehetetlenítették a sajtóiroda működését; a sajtóreferensnek azon túl, hogy még a fizetését sem kapta meg, arra sem volt lehetősége, hogy a magyar lapokat beszerezze. Szuhoveckij rendszeresen megküldte a külügyminisztériumnak a szükséges beszámolókat, más állami szerveket is ellátott a missziót érintő információval, miközben nem kapott fizetést és saját pénzéből fizette ki a képviselet által számára bérelt lakást. 1920. december 1-től a miszszió apparátusának összetételét megváltoztatták. Összesen három tisztviselő felvételét tervezték (vezető, titkár és egy hivatalnok), a képviselet fenntartására a fizetések mellett a következő kiadási tételeket határozták meg: titkársági költségkeret, előre nem látható gazdálkodási kiadások, lakhatási kiadások (összesen havi 69 000 korona összegben). Majdnem ugyanabban az időben szüntette be működését a nyugat-ukrajnai diplomáciai képviselet Budapesten, az 1920. december 31-i hatályú likvidációról november 29-én született meg a döntés. Nem volt könnyű új vezetőt találni a budapesti képviselet élére. 1920 augusztusában megvonták a közép- és kelet-európai hadifogoly-missziók megbízatását, és az ukrán hadifoglyok ellátásával és hazaszállításával kapcsolatos teendőket a külügyminisztérium kompetenciájába utalták. Ez volt a jogalap arra, hogy Szikevics ezredesnek ajánlják fel a budapesti misszióvezetői tisztséget. (Ettől függetlenül a saját jelöltségét vetette fel Ljucij Kobiljanszkij, az orvostudományok doktora, a katonai misszió volt főorvosa.33 Közvetlenül Nyikovszkij miniszterhez fordult azzal a kéréssel, hogy „legalább Finnországba” nevezzék ki. Megkeresését „reménytelen helyzetével” indokolta, azt írta, hogy a családja éhezik, mivel nincs munkája Budapesten.) A misszió új összetételének kialakításában meghatározó szerepet játszott a már említett Mikola Vaszilko, az Ukrán Népköztársaság svájci misszióvezetője, aki 1921 áprilisától rendkívüli meghatalmazottként, miniszteri rangban dolgozott. Nyikovszkij őt bízta meg azzal, hogy ideiglenes jelleggel adja át a misszió vezetését Kobiljanszkijnak. Így 1920. december 4-től 9-ig az Ukrán Népköztársaság budapesti rendkívüli képviseletét ideiglenes ügyvivőként Ljucij Kobiljanszkij vezette. Kinevezésére úgy került sor, hogy Nyikovszkij és Vaszilko táviratváltása időben elcsúszott, és Kobiljanszkij kinevezése időben megelőzte Szikevicsét. Előbbi kinevezése tisztán formális jelleggel bírt. Az új misszióvezető jogköre mindössze arra korlátozódott, hogy átvegye az ügyeket és a misszió vagyonát Szuhoveckijtől, és néhány személyt kinevezzen. A Vaszilkóval kötött megállapodás alapján ismét a képviseletre nyert kinevezést Ivan Sztasziv, a misszió korábbi tisztviselője. A misszió titkára Danyilo Műhely 416 32ЦДАВО України, ф. 3 518, оп. 1, спр. 95, арк. 26 . 33Kobiljanszkij a hadifogoly-segélyezési misszió főorvosa volt 1920. február 28-tól július 31-ig. Már rendelkezett némi diplomáciai tapasztalattal: korábban a törökországi ukrán képviseleten dolgozott, és Galagan visszaemlékezése szerint a budapesti ukrán rendkívüli diplomáciai képviselet vezetői tisztségét szerette volna elnyerni.
