Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Műhely - Irina Matiash: Az Ukrán Népköztársaság budapesti diplomáciai képviseletének története, 1919–1924
ták maguk után. A lap csak kéthetes kényszerszünet után jelenhetett meg ismét. Így az ukrán követ még a Magyarországi Tanácsköztársaság időszakában is igyekezett tájékoztatni a magyar közvéleményt Ukrajna problémáiról. Ugyanezt a célt szolgálta az az elképzelés, hogy egy társaságot hozzanak létre a Magyarországon élő ukrán lakosság kulturális, művelődési lehetőségeinek szélesítése, illetve nemzeti öntudatának erősítése érdekében. Kidolgozták a Proszvita Orosz-Ukrán Társaság alapszabályát, amelynek tagja lett az összes Budapesten élő ismert ukrán személy: Avgusztin Stefan, Hiador Sztripszky, Jevgen Pidgaeckij, Volodimir Szikevics és mások. Ugyanakkor azon túl, hogy sor került az alakuló ülésre az ukrán külképviselet helyiségében, a társaság érdemi tevékenységet nem fejtett ki, – nyilvánvaló, hogy a magyarországi tanácshatalom idején nem mutatkozott erre reális perspektíva. Mindennél jóval produktívabb volt Galagan találkozója Bonkáló Sándorral, a Budapesti Egyetem professzorával. A kárpátaljai Rahón született ismert irodalomtörténész, történész, néprajzkutató és fordító vezette Magyarország akkori egyetlen ukrán és orosz nyelvi és irodalmi tanszékét. A tanszék megnyitásának jelentőségét a tudós nemcsak abban látta, hogy azon belül oktatási tevékenység folyhat, hanem abban is, hogy ott tudományos kutatást folytathatnak a dialektológia, néprajz, kulturológia terén. A diplomaták olyan kiadványokat adományoztak neki, amelyek segíthették a tanszék munkáját az ukrán nyelvtan tanítása terén, illetve az „ukrán ügyre” vonatkozóan szolgáltattak újabb információkkal, tudományos szakmunkákkal azonban nem tudták megajándékozni a tanszéket. Nyár közepére a misszió helyzete egyre nyugtalanítóbbá vált. Az Ukrán Népköztársaság külképviseleti vezetőinek értekezletét 1919. június 18–22. között tartották Bécsben Volodimir Temnickij külügyminiszter elnöklete alatt. Az értekezleten megerősítést nyert, hogy a Direktórium alapvető külpolitikai célkitűzése az „ukrán földek” egysége és állami függetlensége. Ugyanakkor Galagant nem hívták meg az értekezletre, ami arra késztette őt, hogy személyes levéllel forduljon a miniszterhez. Ahogy Temnickij később elmondta, az értekezletet nem tervezték előre, azt rendkívüli jelleggel hívták össze a Nyugat-Ukrajnai Népköztársaság párizsi békekonferencián résztvevő delegációja tanácsosának, Sztyepan Tomasevszkij bécsi tartózkodása miatt. Mivel a miniszter beleegyezett, hogy fogadja Galagant, utóbbi 1919. július 1-jén Bécsbe utazott, hogy „személyesen számoljon be a minisz ternek a misszió tevékenységéről”. 18 A Temnickijjel folytatott megbeszélés során egyeztették a misszió összetételének megváltoztatására vonatkozó kérdéseket is. Éppen abban az időben, július folyamán tűnt el Budapesten két személy, akiket „Rakovszkij követeiként” vagy „Szovjet-Ukrajna követeiként” emlegettek. Azt sem lehetett kizárni, hogy meggyilkolták őket. Mindez csak erősítette a helyi hatóságok gyanakvását az ukrán külképviselettel szemben. Galaganhoz olyan híresztelések is eljutottak, melyek szerint lehetséges, hogy támadást intéznek a követség ellen, és Az Ukrán Népköztársaság budapesti diplomáciai képviseletének története, 1919–1924 411 18ЦДАВО України, ф. 3518, оп. 1, спр. 7, арк. 5 зв.
