Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Műhely - Irina Matiash: Az Ukrán Népköztársaság budapesti diplomáciai képviseletének története, 1919–1924
meg akarják gyilkolni a követet. Több interjút is adott ezért a magyar sajtóban, garantálva, hogy nincs köze a már említett személyek eltűnéséhez. Egyre nehezebbé vált a követség fenntartása is: a négy főből álló apparátus fenntartására havonként 10 700 koronát kívántak fordítani, beleértve a bérköltségeket, a kiküldetési költségeket és a lakbért is.19 Ezek az anyagi eszközök azonban júliusban nem érkeztek meg a misszióhoz, amit Galagan jelentett is a külügyminisztériumnak. Budapesten tovább működött a galíciai képviselet is. Abban bízva, hogy a Magyar Tanácsköztársaság kitart addig, „amíg nem jön létre összeköttetés Galícián keresztül Oroszországgal”, 20 Kun Béla felajánlotta Biberovicsnak, hogy közvetít a Nyugat-Ukrajnai Népköztársaság és Szovjet-Oroszország kormánya közötti tárgyalásokon, valamint javasolta, hogy Kelet-Galícia és Magyarország létesítsen kereskedelmi kapcsolatot. A nyugat-ukrajnai kormány államtitkársága azonban elutasította ezt a javaslatot. Az ukrán–lengyel front súlyos helyzete és az Antant várható reakciója miatt elutasították azt is, hogy segítséget nyújtsanak Böhm Vilmosnak, a magyar csapatok parancsnokának a Románia elleni harcban.21 Ugyanakkor számos tényező, például az, hogy kölcsönösen nem tettek engedményt egymásnak, az egymástól eltérő külpolitikai prioritások, a lengyel–ukrán front súlyos helyzete és a magyarországi hatalomváltás csökkentették Biberovics missziójának presztízsét. A misszió eszközeit és vagyonát május 8-án osztották fel, a „galíciai pártfogóság” két helyiséget kapott az Akadémia utca 17. számú épületben. Augusztus 1-jén, mint ismeretes, hatalomváltás történt Magyarországon. Az úgynevezett szakszervezeti kormánynak több olyan tagja is lett, akit az ukrán diplomaták jól ismertek: Garami Ernő, Garbai Sándor és Ágoston Péter külügyminiszter. Utóbbi augusztus 4-én fogadta Galagant. Figyelmesen meghallgatta, de kételyeit fejezte ki kormánya jövőjével kapcsolatban. Jövendölése beteljesedett: augusztus 6-án a kormány megbukott. Ebben az időben nevezték ki követségi titkárnak Mikita Sapovalt, aki november 2-áig töltötte be ezt a tisztséget. Augusztus 7-én alakult meg Friedrich István kormánya, így az állandó magyarországi kormányváltások is hátráltatták az ukrán– magyar kapcsolatok kibontakozását. Azzal, hogy a román csapatok elfoglalták Budapestet, az ukrán külképviselet helyzete is súlyosbodott: a szigorú cenzúra meghonosításával egyidőben betiltották a misszió sajtóirodájának Die Ukraine című közleményét is, akadályozták a katonai egészségügyi szolgálat ellátását, korlátozták a budapesti és a bukaresti ukrán külképviselet közötti információáramlást. E kérdések megoldására Galagan egyeztetést kezdeményezett Constantin Diamandyval, a román kormány budapesti főmegbízottjával, ami sikerrel járt. Az információs elszi-Műhely 412 19ЦДАВО України, ф. 3518, оп. 1, спр. 1, арк. 24–29. 20А. И. Пушкаш : Внешняя политика Венгрии. Ноябрь 1918 – апрель 1927 г . Москва, 1981, 83. 21Олександр Павлюк : Зовнішня політика ЗУНР . In: Київська старовина , 1997. 3–4. sz. 119.; Олександр Павлюк : ЗУРН і політика Угорщини . In: Україна в минулому. Вип. VII. К иїв , 1995, 39.
