Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Műhely - Irina Matiash: Az Ukrán Népköztársaság budapesti diplomáciai képviseletének története, 1919–1924
IRINA M ATIASH AZ UKRÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG BUDAPESTI DIPLOMÁCIAI KÉPVISELETÉNEK TÖRTÉNETE, 1919–1924 Ukrajna első budapesti diplomáciai képviseletének létrejötte az 1918 decemberében – Pavel Szkoropadszkij hetmanátusának megdöntésével – megalakuló Ukrán Népköztársaság kormányához, a Direktóriumhoz kötődik. A Direktórium, amely programjában függetlenséget hirdetett, az egyik legfontosabb politikai céljának tekintette, hogy Európa első világháború utáni új geopolitikai viszonyai között nemzetközi elismerést nyerjen, és nemzetközi támogatást szerezzen a bolsevikok elleni küzdelméhez. Az ennek nyomán kialakuló külképviseleti hálózat szervei a rendkívüli diplomáciai missziók lettek. A magyarországi rendkívüli diplomáciai misszió élére két jelölt jött számításba. Mindketten szociáldemokraták voltak: az eredetileg orvosi végzettségű galíciai politikus, az osztrák parlament volt képviselője, Roman Jaroszevics, illetve az Ukrán Népköztársaság volt romániai követe, Mikola Galagan. 1919. január 9-én a Direktórium végül az utóbbi jelölését hagyta jóvá. Galagannak már volt némi diplomáciai tapasztalata, igaz, a korábbi diplomáciai tevékenysége nem mondható túl eredményesnek: az Ukrán Katonai Főbizottság tagjaként és az Ukrán Központi Rada képviselőjeként 1917 decemberében ő vezette az Ukrán Népköztársaság hivatalos delegációját, amely a Kubán és Don vidékének autonóm képződményeit egyesítő Délkeleti Szövetséggel tárgyalt egy összoroszországi föderális kormány létrehozásáról.1 Diplomáciai karrierjének következő szakasza jóval bonyolultabb és felelősségteljesebb volt. Az Ukrán Központi Rada elnökének, Mihajlo Grusevszkij nek az ajánlatát elfogadva, a független Ukrajna első bukaresti követe lett.2 Annak ellenére, hogy nagyon kevés időt töltött ezen a poszton, Galagan mégis mindent megtett annak érdekében, hogy Románia elismerje Ukrajnát. Ugyanakkor azt követően, hogy Szkoropadszkij hetman kormánya 1918. április 29-én hatalomra került, pártjának az új kormányba lépő tagjai úgy döntöttek, hogy ne folytassa a diplomáciai szolgálatot, így már májusban le kellett mondania a követi tisztségről. Miután hazatért, a Népegészségügyi Minisztérium titkárságának vezetésével bízták meg. Volodimir Csehivszkijnek, a Minisztertanács elnökének és külügyminiszternek azon javaslatára, hogy vállalja el a londoni diplomáciai misszió vezetését, egy viccel 403 1 L ásd Вєдєнєєв Дмитро : Нащадок славного роду . Дипломат Микола Ґалаґан . In: Україна дип ломатична: Науковий щорічник. Вип. IV. Київ , 2004, 674. 2 Ґа ла ґан Микола : З моїх споминів . Ч. III – IV. Л ьвів , 1930 , Ч. III. 171 . ; Ч. IV. 18.
