Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Műhely - Irina Matiash: Az Ukrán Népköztársaság budapesti diplomáciai képviseletének története, 1919–1924
felelt. Állítólag azt mondta, hogy „ha már külföld, akkor leginkább Budapestre menne, hogy ott nézze meg, hogyan kell forradalmat csinálni”. 3 1919. január 16-án tudta meg, hogy a Direktórium már határozatot is hozott budapesti kinevezéséről. Galagan az elvek talaján álló és a nemzeti eszméhez hű diplomataként becsületesen és kompromisszumok nélkül végezte el a rá bízott feladatot, tudatában volt annak, hogy Ukrajnáért vállal felelősséget. Így az akkor 37 éves Mikola Galaganra hárult az a feladat, hogy nem sokkal az Osztrák–Magyar Monarchia szétesése és a Magyar Népköztársaság 1918. november 16-i kikiáltása után kiépítse az ukrán–magyar diplomáciai kapcsolatokat. A misszió legfontosabb feladata abban állt, hogy elérje, Magyarország ismerje el Ukrajna állami függetlenségét. Az Ukrán Népköztársaság diplomáciai missziója 1919. január 24-én kezdte meg működését azáltal, hogy Galagan közleményt adott ki arra vonatkozóan, hogy „a Direktórium 139. számú telefonogramjának megfelelően az Ukrán Népköztársaság rendkívüli diplomáciai képviseletének fejeként megkezdi tevékenységét.”4 A Direktórium 1919. január 24-i határozatát a misszió létrehozásáról csak január 26-án fogadták el, az Ukrán Népköztársaság Közlönyé ben pedig február 7-én tették közzé.5 A misszió létszámát hét főben szabták meg (a misszióvezető, egy tanácsos, két megbízott hivatalnok, két attasé, egy titkár). A misszió létrehozását sürgette az a ténylegesen fenyegető veszély, hogy a bolsevikok elfoglalják Kijevet. A követnek csak nagyon korlátozott lehetőségei voltak arra, hogy befolyásolja a misszió személyi összetételét. A budapesti ukrán képviselet munkatársaként az egyik jelölt Mihajlo Puhta közgazdászprofesszor volt. Őt végül nem nevezték ki, noha a követnek nagyon imponált a személye. A követségi tanácsosi tisztségre olyasvalakit szántak, aki az Ukrán Népköztársaság nyugati körzetét képviseli. Erre a posztra végül az ismert csernyigovi ügyvéd, Ilja Shrag fiát, Mikola Shragot nevezték ki. Az ifjabb Shrag jelöltsége érdekében lobbizott Arnold Margolin külügyminiszter-helyettes is, aki az idősebb Shrag kollégája és az Ukrán Szocialista Föderalista Pártban a párttársa volt. Fiatal kora ellenére az ifjabb Shrag már komoly tapasztalatokat szerzett a politikai, társadalmi életben. Ő vezette az ukrán szocialista forradalmárok pártja orgánumának, a Borotba („Harc”) című lapnak a szerkesztőbizottságát, tagja volt a csernyigovi körzet parasztküldöttei tanácsának, részt vett az autonóm Ukrajna alkotmánytervezetének kidolgozására létrehozott állandó bizottság munkájában, illetve az Ukrán Központi Rada Elnökségének tagjaként és Grusevszkij helyetteseként is tapasztalatokat szerzett. Shragnak már volt bizonyos diplomáciai tapasztalata is: a Központi Rada 1918. április 27-én kelt uta-Műhely 404 3 Uo. Ч. III. 105. 4 Центральний державний архів вищих органів влади і управління України ( Ukrajna Kormányzati és Igazgatási Szerveinek Központi Állami Levéltára, a továbbiakban: ЦДАВО України), ф. 3518, оп. 1, спр. 7, арк. 1. 5 Вісник УНР , 1919. 4. sz. 1.
