Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Műhely - Molnár András: Deák Antal jellemzései az országgyűlések résztvevőiről, 1825–1833
1830. évi diéta idején is többször panaszkodó zalai követ alig két hónappal az országgyűlés megnyitása után, 1833. február 24-én – döntően a számára kedvezőtlenné változott politikai légkör következtében – megírta lemondó nyilatkozatát. Helyette április 15-én az öccsét, Deák Ferencet választották Zala követévé, aki két héttel később, április 29-én váltotta bátyját a pozsonyi diétán.137 Deák Antal 1832 novemberében, még kehidai otthonában értesült róla, hogy Somogy megye első követévé Czindery László első alispánt, második követté pedig Somssich Miklós táblabírót választották.138 Jóllehet mindketten az ellenzékhez tar toztak, Deák Antal megütközött azon, hogy Somssich – aki az 1830-as diétán az oppozíció egyik vezéralakja volt – elvállalta a megbízatást: „A múlt országgyűlésén a rang meg volt változva, és most azért kívánták a statusok ezen rendet így állapítani, hogy Somssich Miklósban egy nemesebb büszkeséget képzelvén, minthogy az a talyigáról leszállítva második követnek menjen, tőle meg akartak szabadulni; ő azonban, nem tudni, mi célból (vagy talán mégis gyaníthatni), a degradatióval139 nem törődvén, a második követséget is elvállalta; o tempora, o mores!”140 Deák Antal újabb, a korábbiaknál rövidebb pozsonyi tartózkodása idején is megkülönböztetett figyelmet szentelt sógorához intézett leveleiben az alsótábla országos ülésein elnöklő királyi személynök személyének, illetve tevékenységének. Mérey Sándor, az előző év decemberében kinevezett új személynök141 1832. dec ember 14-én mutatkozott be elnökként az alsótábla országos ülésén. Deák Antal első benyomásai kedvezőek voltak róla: „a personalis egy valóban lelkes, szint úgy mint ékes és válogatott szavakkal készült magyar beszéddel idvezlette az egybegyűlt rendeket. Amint annak első meghallására felőle ítéletet hozni lehet, minden eddig és ily alkalmakkor tartatni szokott köszöntő beszédeket felülmúlt az; egyébaránt ezen úrnak első maga alkalmaztatása olyan, amelybe gáncsot keresni vagy találni lehetetlen; a legnyájasabb leereszkedéssel s majdnem barátságos indulattal fogadott mindenkit, s ha mind elölülői tulajdonit, mind társalkodási módját azon mértékben folytatja, melyben kezdette, úgy ő bizonyosan a rendek köztiszteletét megnyerendi.”142 Néhány héttel később, az 1833. január 10-ei országos üléstől kezdődően viszont már kifejezetten ellenséges volt a személynök és a rendek viszonya, s az utóbbiak ellehetetlenítették az elnök munkáját. Mérey január 10-én az országgyűlési újság és napló, illetve a tárgyalások nyilvánossága ügyében tett meggondolat-Műhely 384 137Molnár: A fiatal Deák Ferenc... 254–273. 138Pálmány: i. m. 1. köt. 183–185., 1148–1150. 139Lefokozással. 140OGYK MPGY Deák Antal levelei. Oszterhueber Józsefhez, Kehida, 1832. november 10. (2.) Az idézet végén a latin nyelvű, Cicerótól származó szállóige: „Ó idők, ó, erkölcsök”, illetve „Milyen idők, milyen erkölcsök”! 141Pálmány: i. m. 1. köt. 663–664. 142OGYK MPGY Deák Antal levelei. Oszterhueber Józsefhez, Pozsony, 1832. december 23. (1.)
