Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Műhely - Molnár András: Deák Antal jellemzései az országgyűlések résztvevőiről, 1825–1833
lan kijelentéseivel ingerelte fel az ellenzéket.143 Deák Antal rosszallással számolt be róla, hogy a tanácskozások nagyon zajosak és lármásak voltak, mert a rendek mind személyében, mind hivatalában támadták a január 10-ei vitában súlyos vereséget szenvedett, tekintélyét vesztett személynököt: „... nem a Majláth van az elöl ülői széken, kinek mind tudománybéli tehetségeit, mind elölülői ügyességét, mind személyes tekintetét is még csak távolról sem bírja mostani elölülőnk annyira, hogy vagy ő nem fogja mostani helyét megtarthatni, vagy ha csakugyan meghagyatik is itt, a tárgyak siettetése, a tanácskozások méltósága, s a közjó bizonyos kárral járó hátramaradást szenved; felette sok személyes ellenségei vagynak, kik minduntalan ellene törő kifakadással vegyítik elöladásaikat [...]. [...] Personalisunk minden auctoritását 144 elvesztvén, azt többet visszanyerni sohasem lesz képes; reászabadították magukat követeink, s úgy hiszem, nem is lehet már ezen helytelenségtől őket visszatartóztatni; mi lesz a következése, mi, kiket a haza java közelebbről érdekel, s dolgot hidegebb vérrel szoktuk ítélni, búsan várjuk.”145 Az elnöklésre alkalmatlannak bizonyuló Mérey bukását leginkább a Tagen János nagyprépost, a nagyváradi káptalan követe körül kialakult bonyodalom, illetve annak erélytelen kezelése idézte elő. Az 1833. február 21-ei országos ülésen nagy felzúdulást váltott ki, hogy Tagen a vallásbeli üzenet vitájában meghazudtolta Bihar vármegye ellenzéki követe, Beöthy Ödön állítását, aki megyéje követutasítására támaszkodva cáfolta, hogy nem történnek kényszerítések a katolikus hitre való nevelés ügyében. Mérey az ingerültségtől megrettenve feloszlatta, illetve elnapolta az ülést, nem engedte felszólalni az elégtételt követelő Beöthyt. A másnapi országos ülésen Beöthy és ellenzéki követtársai büntetőeljárást kezdeményeztek Tagen ellen, akit az ülésterem elhagyására kényszerítettek, miközben hevesen támadták a személynököt is.146 Deák Antal szerint a rendek „a legkeserűbb szemrehányással illet ték” és „heveskedett indulattal s goromba kifejezésekkel vádolták” a személynököt, ami az előző diétán, Mailáth György elnöksége alatt nem fordulhatott volna elő: „Majláthnak mert volna valaki az ő jussaiba vágva csak távolról is ilyen sértő szemrehányásokat tenni, úgy hiszem, majd megéreztette volna a goromba emberrel magas helyheztetésének tekintetét.” Ekkor már a zalai követ sem tagadta Mérey alkalmat lanságát: „van is különbség a két praeses 147 között, mégpedig minden részben nagy különbség: a mostani praesesünk már kiejtette a gyeplőt kezéből, ragadják azt már Deák Antal jellemzései az országgyűlések résztvevőiről, 1825–1833 385 143Kossuth Lajos: Országgyűlési tudósítások. I. kötet. 1832. december 17. – 1833. augusztus 4. Budapest, 1948. /Kossuth Lajos Összes Munkái I./ 90–93.; Kölcsey Ferenc: Országgyűlési napló . Sajtó alá rend. Völgyesi Orsolya. Budapest, 2000, 46–47.; Pálmány: i. m. 1. köt. 664. 144Tekintélyét, befolyását, hatalmát. 145OGYK MPGY Deák Antal levelei. Oszterhueber Józsefhez, Pozsony, 1833. január 13. (3–5.) 146Kossuth: i. m. I. köt. 174–179.; Kölcsey: Országgyűlési napló 92–94.; Pálmány: i. m. 1. köt. 664., 778. 147Elnök.
