Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Műhely - Schmidt Anikó: A ciprusi hadjárat (1570–1573) muszlim indoklása
mindig meghatározott időre szóltak, amellyel elfogadta a pillanatnyi erőviszonyokat, de mégsem mondott le végleg az elveszett területekről.27 A hanafita jogi iskola képviselői a nem-muszlimokkal köthető átmeneti békeszerződések időtartamát nem szabták meg, így egy-egy ilyen „ideiglenes” megállapodás elvben bármeddig tarthatott, vagy meghosszabbítható volt. Emellett úgy vélték, a szerződéseket lejártukig tiszteletben kell tartani.28 Az iszlám történelmi jogára való hivatkozással visszakövetelni az elveszett területeket tehát egyértelműen vallási formulának számított. Az oszmán hódításokat a vallás mellett a sajátosan nomád szemléletmódjuk is támogatta, például pusztán azáltal dár al-iszlámmá válhatott egy régió, hogy a padisah lova lábával érintette a földjét.29 Az oszmán szultánok az iszlám hitet a szent háborúval (dzsihád ) védték és ter jesztették, bár ez utóbbi tevékenység sosem vált igazán dominánssá, tekintve, hogy a nem-muszlim alattvalók jóval magasabb adót fizettek igazhitű társaiknál, így a tömeges hittérítéshez egyszerűen nem fűződött gazdasági érdekük.30 A dzsihádot azonban kiválóan fel lehetett használni politikai céljaikra, legyen szó akár terület-Műhely 334 of Rhoads Murphey. Leiden – Boston, 2015, 5–29. Online is elérhető: http://www.academia.edu/ 9656306/Tekfur_fasiliyus_and_kayser_Disdain_negligence_and_appropriation_of_Byzantine_i mperial_titulature_in_the_Ottoman_world (Utolsó letöltés időpontja: 2017. 08. 11.) 27F. Molnár Mónika: Az Oszmán és a Habsburg Birodalom közti határ kijelölése a karlócai békét követően (1699–1701). Doktori disszertáció. Történelemtudományi Doktori Iskola, Az Oszmán Birodalom, a magyarországi török hódoltság és a Török Köztársaság története program. Budapest, 2008, 10. http://doktori.btk.elte.hu/hist/fmolnar/phdmolnar.pdf Az Oszmán Birodalom békéhez való viszonyulásáról lásd még A. Yuri Yurdusev: Ottoman Conceptions of War and Peace in the Classical Period. In: Sohail H. Hashmi (ed.): Just Wars, Holy Wars and Jihads. Christian, Jewish, and Muslim Encounters and Exchanges. Oxford – New York, 2012, 190–204.; Papp Sándor: The System of Autonomous Muslim and Christian Communities. In: Gábor Kármán – Lovro Kunčević (eds.): The European Tributary States of the Ottoman Empire in the Sixteenth and Seventeenth Century. Leyden – Boston, 2013, 389–392. 28Az átmeneti békék időtartamára vonatkozóan a többi jogtudós között sincs egységes álláspont. Tibi: i. m. 70. 29„ Mert az uralkodók szokásai és törvényei között régtől fogva megszokott és ismert dolog, hogy ha egy országot valamely padisah lovának lába megtisztel és szerencséltet, az az ország az övé.” Ibrahim pasa (1493–1536, nagyvezír: 1523–1536) 1530 decemberében írt levele I. Ferdinándhoz. Ezt, és a gondolatot többféle megfogalmazásban összegyűjtve idézi Fodor Pál: Magyarország és a török hódítás. Budapest, 1991, 144–145. 30A dzsihád helyes értelmezése a mai napig vita tárgya. Eredeti jelentése törekvés , ami önmagában még nem feltétlenül hordoz agresszíven térítő magatartást. Maróth Miklós fogalommeghatározása szerint a dzsihád szent háborúként történő meghatározása elsősorban a hívő önmagával és vallási tudatlanságával vívott harcára utal, míg a kis dzsihád az iszlám fegyveres védelme a támadókkal szemben. (Maróth: i. m. 147–148.) Hasonlóan vélekedik Carole Hillenbrand is, aki szerint az, hogy a nagy dzsihád a belső harcot jelenti, mutatja, miszerint az iszlámban sem a fegyveres küzdelem, hanem a spiritualizmus a magasabbrendű. (Hillenbrand: i. m. 221.) A szó ma is használatos jelentéstartalmát az iszlám terjeszkedése során nyerte el, amikor is annak hívei egyre nagyobb területeket foglaltak el, és tették muszlimmá azok lakosságát. Ibn Rusd (megh. 1126) hanafita jogtudós álláspontja szerint nyelvvel, szívvel, anyagiakkal, kézzel és karddal egyaránt lehet dzsihádot folytatni. (Kovács Nándor Erik: Miként érvényesült a muszlim jogi gondolkodás a magyarországi
