Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Műhely - Schmidt Anikó: A ciprusi hadjárat (1570–1573) muszlim indoklása
a törököktől, a feltételeknek csak látszólag engedelmeskedett, és titokban áruló volt.16 Ugyanakkor a Korán alapján mind a háború előtt, mind a háború idején keresni kell a béke lehetőségét, és el kell fogadni az ellenség békeajánlatát. „Ha békére hajlanak, akkor te is légy hajlandó arra és hagyatkozz Allahra.” 17 A Ciprus elfoglalásával kapcsolatos török propagandaszövegekből a velenceiek békére való hajlandósága értelemszerűen kimaradt. A háború kérdésében egyébként maga a Korán sem egyértelmű: egyaránt találhatunk benne toleránsabb, türelemre és önmérsékletre intő, illetve támadásra és kíméletlenségre buzdító megnyilvánulásokat is.18 A szövegek értelmezése tehát nagyban függ az olvasó szándékától. Mindez abból adódik, hogy a Koránban – az iszlám kezdetének eseményeit bemutatva – általában az adott történéstől függően kerül szóba a háború és béke kérdése. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy olykor ugyanazokat az eseményeket írja le más-más szempontból, és jut eltérő következtetésekre azonos kérdésekben. Bár a muszlimok szent könyve alig húsz év alatt elkészült, az iszlám törvényho zás jóval lassabban fejlődött ki. Miután a Koránban nem szerepel részletes közéleti és államigazgatási szabályozás, a világi törvények (kánún vagy tanzimát ) alakításá ban az uralkodók viszonylag nagy szabadsággal járhattak el, habár rendeleteik sohasem kerülhettek ellentétbe a vallási törvényekkel (sar , saria ). 19 Az államszer vezéssel felmerülő politikai, társadalmi és gazdasági problémák kezelésére szüksé gessé váltak olyan köztekintéllyel bíró tudós emberek, akik képesek voltak a Koránt a megváltozott viszonyoknak megfelelően értelmezni, valamint Mohamed és társai tetteiből, egyes ügyekben kinyilvánított állásfoglalásaiból megoldási javaslatokat kidolgozni. Ez az igény teremtette meg a jogi iskolákat, melyek közül a legkorábbit Abu Hanifa (megh. 767) alapította a 8. század második harmadában.20 Ibn Khaldún (1332–1406) arab történelemfilozófus így írt a hanafitákról al-Mukad dima című művében: „[Abu Hanifa] gyengének nyilvánította a hagyo mányt, ha racionális érv szólt ellene döntő módon.” 21 A hanafiták felfogása a fenn Műhely 332 16Emin Aysan: Kıbrıs Seferi (1570–1571). Ankara, 1971, 167. s. 17Ágoston Gábor: Az oszmán és az európai diplomácia a kölcsönösség felé vezető úton. In: Híd a századok felett. Tanulmányok Katus László 70. születésnapjára . Hanák Péter főszerk., Nagy Mariann szerk. Pécs, 1997, 84.; Korán 8:61. In: uo. 129. 18Dag Tessore: A háború misztikája . Budapest, 2004, 102–107. 19Maróth Miklós: Iszlám és politikaelmélet . Budapest, 2013, 22. 20További iszlám jogi iskolák még a málikiták, akik a hanafitáknál sokkal inkább támaszkodnak a hagyományokra, a sáfiiták, akik megpróbálták egyensúlyba hozni a két korábbi irányzatot: egyaránt igyekeztek mérsékelni az egyéni vélemény (hanafiták) és a hagyomány (málikiták) túlzásait, és a hangsúlyt a közmegegyezésre helyezték. A négy kanonikus vallásjogi iskola közül a hanbaliták jöttek létre a legkésőbb (a 9. század első felében), és az összes irányzat közül ők ragaszkodtak a legszélsőségesebben a hagyományokhoz. A jogi iskolákról bővebben lásd Carole Hillenbrand: Az isz lám. Új történeti bevezetés. Budapest, 2016, 121–123. 21Ibn Khaldún: Bevezetés a történelembe. (al-Muqaddima). Simon Róbert közreadásában. Budapest, 1995, 462. Ibn Khaldún életéről és munkásságáról magyar nyelven is elérhető monográfia: Simon Róbert: Ibn Khaldún. Történelemtudomány és birodalmiság . Budapest, 1999.
