Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Levéltári kutatások – módszertan és gyakorlat - Völgyesi Zoltán: Az ellenforradalom tudatlan szekértolója? A bűnös konstruálása egy 1956 utáni politikai perben
október 23-án. Arra hivatkozott a vádlott, hogy abban az időben a nemzetközi feszültség enyhült, Ausztriával és Jugoszláviával is rendeződtek a viszonyok és ennek következtében, bár tudott a Varsói Szerződésről, mégsem látta, hogy mi szükség van a szovjet csapatoknak Magyarországon való tartózkodására.” 47 Ricsei a tárgyalás során valóban elismerte: nem tartotta helyesnek az október 23-i szovjet beavatkozást, sőt nem volt világos előtte, hogy a szovjet csapatok miért vannak Magyarországon, s nem tagadta, mondhatott olyat, hogy „mi szükség van rájuk?”. Azzal védekezett, hogy feltételezte, a szovjetek ki fognak menni, mivel annak idején „erről beszélt a rádió is”. A bíróság az ítéletét végül elsősorban arra a Ricseinek tulajdonított mondatra alapozta, amit egy tanúvallomásból vettek, s a tárgyalások alatt is sokat „lovagoltak” rajta. Az ítélet szerint október 27-én, a forradalmi bizottmány megválasztásakor Ricsei szájából az hangzott el, hogy „már hosszabb ideje készülnek ilyesmire, előbb illegálisan, de vagy két hete legálisan”. Ez a mondat a vádiratban még nem egészen így szerepelt, ott az „illegális” kifejezés nem található, s valójában nem is történt semmiféle előkészület a forradalomra, főleg nem illegális előkészület. Ricsei védekezése során kifejtette, hogy október 27-én, a forradalmi bizottság megválasztásakor annak a magyar értelmiségnek a nevében beszélt a tömeghez, amely már hónapok óta küzdött a demokratikus változásokért. Helyi vonatkozásban utalt a Bocskai Körben folytatott tevékenységükre. Elmondta, hogy „a Kör már hosz szabb ideje vitatott egy programot, amellyel a nyilvánosság elé is ki akart lépni”. 48 A demokratizmus szélesítésére készültek, de nem forradalomra, tehát ilyet nem is mondhatott, és illegalitásról sem beszélt. A vád alátámasztására akadt ugyan tanú a bírósági tárgyaláson is a pedagógusok köréből, ám sokkal több bizonyíték szólt a forradalomra való előkészület ellen. Az 1957. október 25-i ítélet szerint azonban: „Vádlottnak fenti kijelentései súlyosak voltak és nagyban segítették elő az ellenforradalom célkitűzéseit, melyek a szocialista társadalmi rend megdöntésére vonatkoztak.” A megyei bíróság ítéletében Ricsei Balázst bűnösnek mondta ki, de nem a „népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló cselekményben való tevékeny részvétel bűntettében”, ahogy a vádiratban szerepelt, hanem a terhére rótt bűnöket átminősítve, a „népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés előmozdításában” találták bűnösnek (ugyancsak BHÖ 1. pont, 1. bekezdés). Főbüntetésként két év börtönre, mellékbüntetésként 1500 Ft vagyonelkobzásra és 5 év jogvesztésre ítélték. Az ítélet 1957. október 25-i időzítése nyilván nem volt véletlen: másnap volt a hajdúnánási tüntetés egy éves évfordulója. A tárgyalási jegyzőkönyvek és az ítélet szövege nyomán egyértelmű: a bíróság úgy hozott bűnösséget megállapító ítéletet, hogy egyes tanúvallomásokat figyelmen kívül hagyott, bizonyos vallomásokat csak részben vett figyelembe vagy eltorzított, számos megállapítást kiragadott összefüggéséből vagy félreértelmezett. Az ítéletben Az ellenforradalom tudatlan szekértolója? A bűnös konstruálása egy 1956 utáni politikai perben 223 47„Ricsei Balázs és társai” periratai. MNL HBML XXV. 21.b. B 844/1957. 48„Pongor József és társai” periratai. MNL HBML XXV. 21.b. B 843/1957.
