Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Nyolcasok a magyar történelemben - Hatos Pál: Az őszirózsás forradalom mostoha köztársasága
ország és a republikánus Egyesült Államok, a november 13-án aláírt belgrádi katonai konvenciót pedig Károlyi, Jászi és kormányának többi tagja igyekezett úgy értelmezni, mint kormányuk de facto elismerését. (Erről szó sem volt.) Károlyi Mihály később – saját perében – úgy nyilatkozott, hogy főleg külpolitikai érdekekre figyelemmel járult hozzá a köztársasági államformához.32 Károlyi kérésére – más elbeszélések szerint saját kezdeményezésükre – magyar arisztokraták utaztak a királyhoz Eckartsauba, hogy rábeszéljék a lemondásra. Az uralkodó hosszas ellenkezés után saját kezűleg írt egy rövid nyilatkozatot: visszavonul uralkodói jogainak gyakorlásától s eleve elismeri azt a döntést, amely Magyarország jövendő államformáját meghatározza. Ezzel a homályos megfogalmazású lemondással elkerülte a trónfosztás megalázó aktusát, s egy kiskaput is hagyott magának. November 13-án a kormány végre elhatározta a köztársaság kikiáltását. A minisztertanács határozata „függetlenül a király elhatározásától” megállapította, hogy „Habsburg Károly nem uralkodója az országnak” . 33 Igaz, ezekben a napokban a kormány nem talált ellenzékre állásfoglalásában. „Jelen pillanatban nagyon nép szerű nálunk a köztársaság gondolata. Sőt gyanúsan népszerű” – írta a filozófus Lukács György, aki ekkor még nem volt kommunista.34 Budapesten nem csupán a kispolgárság, hanem a nagypolgárság is a köztársasági államformában látta a jövőt. Jászi szerint Lipótváros pénzemberei azon gúnyolódtak, hogyan volt képes Károlyi a forradalom hatalomra jutása ellenére a királynak felesküdni.35 De a régi rendszer politikusai is „átálltak” – vagy úgy tettek. Olyan meggyőződéses legitimista politikus, mint Pallavicini György őrgróf is úgy nyilatkozott: „Tényleges köztársaság vagyunk, a királyság megszűnt. A köztársaság a nemzet érdeke.”36 A keresztényszo cialista Huszár Károly, aki másfél hónappal korábban A mi királyi családunk cím mel írt hódolatteljes könyvet a királyról és királynéról, igyekezett gyorsan kivonni a forgalomból a díszes albumot. De a konzervatív értelmiség fiatalabb nemzedékeit szintén magával sodorta a hirtelen jött republikánus áradat. Hóman Bálint, a Horthy-korszak későbbi emblematikus kultúrpolitikusa – ekkor ambiciózus fiatal történész – forradalmi szakszervezetet alapított munkahelyén, az Egyetemi Könyvtárban, s az „elmúlt történelemhez” sorolta egy rövid brosúrában a régi dinasztikus rendszert.37 Kollégája, későbbi szerzőtársa, Szekfű Gyula szintén lehe tőséget látott a trónok hullásában – akár egy „szocialista köztársaságba” is szívesen Nyolcasok a magyar történelemben 20 32Károlyi-per, előkészítő irat. Budapest Főváros Levéltára, A jogszolgáltatás területi szervei, Polgári peres iratok (VII. 2. c.), 1921-36537_0626. 33MNL OL K 27, 1918. november 13. 2. pont. 34Lukács György: A köztársasági propaganda. Világ, 1918. november 10. 17. 35Jászi Oszkár: Magyar kálvária, magyar feltámadás . Budapest, 1989, 65. 36Andrássy helyzete a forradalmi átalakulásban. Az Est, 1918. november 14. 4. 37Vértesy Miklós: Hóman Bálint és Szekfű Gyula 1918-ban. Valóság, 1972. 7. sz. 57–58.
