Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Nyolcasok a magyar történelemben - Hatos Pál: Az őszirózsás forradalom mostoha köztársasága
hazajön, ha az európai és nem „Balkánország” lesz.38 November 14-én a budapesti tudományegyetem jogi karának a küldöttsége Károlyi Mihálynál járt. Írásban is elkészített véleményük egyértelműen fogalmazott: a trón üresnek tekintendő, a trónöröklés feltételei sem állnak fent, mivel megszűnt a Pragmatica Sanctió ba fog lalt alkotmányos előfeltételek mindegyike, nevezetesen a társországok elszakadtak, s egyikben sem uralkodó már a király, s a kölcsönös védelmi kötelezettség sem teljesíthető. Ez a szinte egyik napról a másikra fellobbanó és az egész társadalmat átjáró köztársasági láz visszaigazolta a kormány tagjainak előremenekülő politikáját. Mert előremenekülés volt ez inkább, mint tudatos politikai stratégia. Jászi barátja, az államtitkári funkciót vállaló Bíró Lajos ki is mondta, ha IV. Károly okosabban kezelte volna a forradalom előtti válságos heteket, „akkor ma Magyarországon sok kal több érvet lehetne a monarchia mellett és egy nagy és talán döntő érvet nem lehetne a köztársaság mellett felhozni”. 39 A filozófus Lukács György pedig arra figyelmeztetett, hogy a köztársaság önmagában semmit sem jelent, ha nem kapcsolódnak hozzá radikális szociális és gazdasági reformok. A Nemzeti Tanács körtáviratban fordult a megyei közigazgatás szerveihez, a főispánokhoz és törvény -hatóságok hoz, valamint a vidéken ekkor már százasával létrejött helyi Nemzeti Tanácsokhoz, amelyben kérték, hogy nyilatkozzanak a köztársaság mellett. Ezek a válaszok szinte egyöntetűen támogatóak voltak. Fehér holló volt az olyan távirat, mint Késmárk Nemzeti Tanácsáé, amely nem tartotta magát jogosultnak arra, hogy e kérdésben az „összes lakosság” véleményét képviselje, hanem azt kívánta, hogy az általános, egyenlő és titkos választójog alapján az összpolgárság döntsön az államforma kérdésében, vagy Kismartoné, amely egyszerűen hallgatott az államforma kérdéséről.40 Sőt, a köztársaság ezekben a napokban egyfajta csodafegyver nek tűnt. A múlttal való megbékélés, a lázongó katonaság megnyugtatása, a nemzetiségek elvesztett lojalitásának visszaszerzése, a történelmi Magyarország területi integritásának megtartása mind a köztársaság kikiáltásától függött. Ahogy Esztergom szociáldemokrata Nemzeti Tanácsának vezetője írta: „Nemzeti tanácsa ink azzal a hazafias indítvánnyal állnak elő, hogy a köztársaság haladéktalanul kikiáltassék, mert ezzel ez a bűnben fogant parlament kiengesztelné bűneit és elkerülhetővé válnék egy csonka alkotmányozó gyűlés, ha az elszakadni kívánó nemzeteink passzív rezisztenciát tanúsítanának. Más államforma el sem képzelhető, mert a katonaság volt itt az első, mely a köztársaságot követelte, és a mi meggyőződésünk az, hogy ez az egyedüli módja lenne ezeknek a nemzeteknek egy népköztársaság keretében való megtartásának. A köztársaság kikiáltása hatalmasan szolgálhatná az Az őszirózsás forradalom mostoha köztársasága 21 38Szekfű Gyula levele Gábor Andornak, 1918. november 14. Idézi Dénes Iván Zoltán: A történelmi Magyarország eszménye. Szekfű Gyula a történetíró és ideologikus. Budapest, 2015, 189. 39Bíró Lajos: Fegyelem! Világ, 1918. november 3. 1. 40Topperczer Rezső elnök távirata. MNL OL, Országgyűlési Levéltár, Nemzeti Tanács (a továbbiak ban: K 440), X 1511, 6994.
