Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Nyolcasok a magyar történelemben - Hatos Pál: Az őszirózsás forradalom mostoha köztársasága
ház bűneit bemutató pamfletek is. A tomboló forradalmi mámor közepette már november 2-án is anakronisztikusan hatott, hogy a református egyház vezetői Baltazár Dezső tiszántúli püspök kezdeményezésére és megfogalmazásában hosszú körlevélben álltak ki a királyság fenntartása mellett: „a nép az erő, a korona a fék. A féktelen erő sírja önmagának.”28 (A katolikusok jobban mérték fel a helyzetet, Csernoch János hercegprímás november 1-jei körlevelében a Nemzeti Tanács támogatására szólított fel, s Te Deum ot tartott az ország visszanyert függetlensé gért.)29 Nemcsak azért hatott anakronisztikusan a kálvinista vezetők királypártisága, mert azokban a napokban senki más nem vállalta ezt nyilvánosan, hanem azért is, mert a Habsburg-ellenesség főleg a református többségű Alföldön talált visszhangra. De nem hiányzott a Habsburg-ellenesség a nagybirtok dominálta Dunántúl magyar falvaiból sem. Esterházy Miklós gróf (az író Esterházy Péter dédapja) szerint a köztársaság gondolata már az első 48 órában valóságos rohammal ragadta meg Magyarország egész népességét.30 A köztársaság a rend elleni lázadás volt, de nem „huszonöt zsidó” összeesküvése – mint azt már ezekben a napokban terjesztette a suttogó antiszemita propaganda. (Menekülnie a zsidó Vázsonyi Vilmosnak és a kikeresztelkedett Szterényi Józsefnek kellett október 31-én, mert hűek voltak a királyhoz és ellenzői a forradalomnak.) A lázadást és felfordulást az addig lojális magyar parasztság csinálta, sőt a hűséges öreg cselédség. Csákváron a rendbontókban Esterházy gróf a szolgálatában megőszült benső cselédeinek harctérről visszatért fiait ismerte fel, akik kilőtték vadállományát és köztársasági tanácsokat alakítottak a katolikus legényegyleti épületekben. A gróf úgy emlékezett, hogy aligha képzelhető el nagyobb öröm, „mint amit a magyarok éreztek ezeréves országuk és kultúrájuk összeomlásán”, még a leglojálisabb hadirokkantak is letépték tiszti rendfokozatukat és kitüntetéseiket.31 A frontkatonák könnyebben, Károlyi Mihály azonban nehezebben szabadult öröklött monarchikus ösztöneitől. Nem volt hajlandó azonnal proklamálni a köztársaságot – végül a Nemzeti Tanáccsal, amely előtt november 1-jén este letették új esküjüket a miniszterek, a kormány abban állapodott meg, hogy hat héten belül az általános, titkos, egyenlő és nőkre is kiterjedő alkotmányozó gyűlés fog dönteni az állam- és kormányforma kérdéseiről. A következő hetekben azonban felgyorsultak az események, Németország november 9-én, Ausztria november 12-én proklamálta a köztársaságot, az új csehszlovák állam pedig november 13-án. Az antanthatalmak között, amelyek elismerését Károlyi kereste, ott volt a republikánus Francia -Az őszirózsás forradalom mostoha köztársasága 19 28Lásd Baltazár Dezső: A próbáltatások idejéből. Debrecen, 1920, 92–95. 29Persián Ádám kormánybiztos visszaemlékezései. PIL, VI. 704. f. 12. ő. e. 9. 30Esterházy Miklós: Emléklapok 1918. nov. 1-től 1919. augusztus 2-ig terjedő időkből. Budapest, 1921, 14. 31Uo. 12., 18. Esterházy leírja, hogy a király arcképét egy budapesti szocialista asztalos mentette meg saját falujának földműves katonáitól.
