Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Nyolcasok a magyar történelemben - Hatos Pál: Az őszirózsás forradalom mostoha köztársasága
mozgalmának titulálta, s az államforma kérdését másodrendű közjogi kérdésnek.18 1918-at megelőzően a köztársaság nem volt olyan vonzó ideológiai gondolat, hogy azzal akár a függetlenségi-nacionalista ellenzék vagy a magyar progresszívek „szabad szocializmusa” komolyan számolt volna. A köztársaság forgatókönyvét így az őszirózsás forradalomban inkább a történelem szédülete diktálta, mintsem régóta készülődő szereplők. 1918. október 31-én délelőtt még sokak számára úgy tűnhetett: az egész forradalmi folyamat kimenetele egy parlamentáris nemzeti királyság lesz megifjodott és megmagyarosodott Habsburgokkal. És hát persze Szent István érintetlen birodalmával, a megmaradt történelmi Magyarországgal. A győztes forradalom pillanatában Ottó királyfi és testvérei Gödöllőn, a királyi kastélyban aludtak, álmukat senki sem zavarta. A király azt tervezte, visszatér Budapestre. Hock János, a Nemzeti Tanács elnöke Vörösmartyt idézte a Károlyi-palota erkélyéről, amikor azt mondta, hogy a legelső magyar ember a király.19 A konzervatív Pesti Hírlap vezércikkírójának is Vörösmarty jutott eszébe, amikor abban reménykedett, hogy a Habsburg-dinasztia magyar nemzeti királysággá alakul, s miután mindenét elvesztette, megérti és megfogadja, hogy a nagyvilágon e kívül nincsen számára hely.20 A századelőn szü letett magyar birodalmi gondolatból, amely Budapesten képzelte el a jövendő birodalmi fővárost, a háború végével csak Vörösmarty pesszimista dacossága maradt. Az újságok az első napokban azzal biztattak, hogy az antant ejtette Erdély elszakításának tervét. De a félelem már kézzelfogható volt. Nyitra város közgyűlése arról határozott, hogy nem akar cseh uralmat. Eperjesen falhoz állították az október 31-én hajnalban fellázadt 67-es közös gyalogsági ezred szlovák katonáit, de már cseh katonák törtek be Malackára „rendet csinálni”. Nem maradt idő arra, hogy „az ideális népkirályság” eszméje írja meg a Szentkorona-tan újabb fejezetét, sem arra, hogy Szent István palástja óvón takarja be a fenyegetett Magyarország testét. Előbb a királyság intézménye omlott össze. Károlyi és kormánya 1918. október 31-én még felesküdött a királynak, de a Várból már úgy tértek vissza, hogy az utca a köztársasági követelésektől harsogott. Ez a fordulat a Nemzeti Tanács vezetését váratlanul érte. Sem Jászi, sem Garami, sem Károlyi nem tudott róla, Kunfi is csak igen óvatosan említette az október közepi szociáldemokrata kongresszuson az államforma kérdését. Október 31-én este Károlyi kijelentette, hogy a „túlizgatott” hangulatra tekintettel a perszonáluniót már nem lehet a kormányprogramba foglalni, de „Őfelsége nekünk királyunk, s kijelentjük, hogy nincs kifogásunk az ellen, hogy rajtunk kívül más országoknak is uralkodója legyen, de Magyarország teljes függetlenségének sérelme nélkül”. 21 November 1-jén egész nap ülésezett a kormány, Az őszirózsás forradalom mostoha köztársasága 17 18Uo. 95. 19Lengyel József: Visegrádi utca. Budapest, 1957, 70. 20Pesti Hírlap, 1918. november 1. 1. 21MNL OL, Miniszterelnökségi levéltár, Miniszterelnökség, Minisztertanácsi jegyzőkönyvek (a továbbiakban: K 27), 1918. október 31., 5.
