Levéltári Közlemények, 89. (2018)

Nyolcasok a magyar történelemben - Pók Attila: Nyolcas évek a huszadik századi magyar történelemben

Nyolcasok a magyar történelemben 10

emlékezetben egy újabb alapvető átrendeződés éve, Ö. Kovács József írása azonban ezt erőteljesen cáfolja. Gyarmati György többször kifejtett véleményéhez hasonlóan szerinte is már 1945-ben kezdődik az akkor még leplezett kommunista diktatúra; 1948 jelentősége abban áll, hogy a kommunista és a szociáldemokrata párt kikényszerített egyesülésével a leplezetlen diktatúra időszaka kezdődik. Meggyőzően bizonyítja az írás, hogy a korszak legalapvetőbb társadalomtörténeti kérdése a föld tulajdona és használata volt. Ebből a perspektívából nézve pedig korántsem 1948, hanem 1945 a fordulat éve. 1968 értelmezése talán a legnehezebb, a legkomplexebb a négy év közül. 1967 szilveszterén a koccintók aligha gondoltak arra, hogy az új év során a hidegháborús világ mindkét pólusán elszabadulnak a szenvedélyek. 1950-ben születtem, az érettségire készülve nem éreztem magam a mára kutatási témává érett 1968-as, utólag „

nagynak” minősített generáció tagjának. Horváth Sándor elemzése az

1968-as identitás fő elemének a sokszínű kulturális tevékenység kibontakozását tartja, annak ellenére, hogy mint bevezetőjében jelzi, „

Magyarországon 1968 poli

tikai szempontból elsősorban az új gazdasági mechanizmus januári bevezetését és az ehhez fűzött reményeket, valamint a »prágai tavaszra« adott katonai választ, az augusztusi csehszlovákiai bevonulást és az ebből fakadó mérhetetlen csalódást jelentette.” E generáció tagjaként tapasztaltam tézise igazságát: 1968 kiemelkedő jelen

tőségű esztendő az 1958 és 1973 közötti időszakban, mind Keleten mind Nyugaton az akkori tinédzserek és 20–25 évesek a poltikai szerepvállalás új, minden autoritást megkérdőjelező formáit alakítják ki. E generáció számos tagja valóban önálló entitásként, a civil társadalom reprezentánsaként jelentkezett és vállalt szerepet 1989/90 bonyolult folyamataiban is. Valamennyi írás törekszik a nagy történeti folyamatok és a mikroszintű fejlemények párhuzamos megjelenítésére; nehéz lenne olyan családot találni Magyar -országon, amelynek életében ne jelentettek volna törést vagy legalábbis érdemi változást ezek az évek. A fontos nyolcas évek sora folytatható: 1978-at gyakran hívják (a széleskörű nemzetközi és hazai elismerés okán) Kádár János legjobb évének, 1988 minősíthető a Kádár-korszak lebontása első évének, 1998-ban alakul meg az első FIDESZ-kormány, 2008-ra a gazdasági válság miatt emlékezünk. Milyen gondolatokat ébreszthet a huszadik század nyolcas éveinek mérlegelése a történész olvasóban? A válaszhoz lépjünk ki a szakma szabályai szabta keretekből, és Rosta Erzsébet munkái segítségével hívjuk segítségül a számmisztikát. A nyolcas igen gyakran a befejezettség, az utolsó ítélet száma, de értelmezhető a megújulás jelképeként is, hiszen Krisztus a nyolcadik napon támadt fel, a zsidóknál a fiúgyereket nyolcnaposan metélték körbe, ez történt Jézussal is. Ha más kulturákra tekintünk, az ősi kínai mitologikus elképzelésekben az égnek nyolc tartóoszlopa van, az indiaiak szerint világmindenségünkre nyolc elefánt felügyelt, és a nyolc -szögletú fallosz nyolcfajta ölelésben adhat gyönyört. A múlt és a múlt egyes eseményeit történetekké formáló történelem között tehát számos úton mozoghatunk. Múltértelmezéseink során a számunkra magán-