Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19-20. században - Balogh János Mátyás: A kávéházba járó budapesti kisember (1890-1891)
akkor is részét képezhette Lowetinszky látogatásainak, ha nem is írta ezt le. Még ha bizonyosan voltak is olyan alkalmak, amikor szó szerint csak benézett – ismerősök után kutatva – Wohlmuth kávéházába. Egyetlen alkalommal írja, hogy „kapuczínert” fogyasztott a kávéházban, bort és teát viszont egyszer sem (noha több otthoni teázásról, valamint vendéglői/kocsmai/szabadtéri/otthoni borozásról is ír ebben az időszakban). A vizsgált években Lowetinszky ritkán – összesen 11 ilyen esetet jegyzett fel – ivott sört kávéházban; jóval gyakrabban fogyasztotta azt munkahelyén, a MÁV-nál. Wohlmuth Adolf kávéházában leginkább akkor ivott sört, ha Gyula barátja is ott volt, és megkínálta; a naplóíró egyszer dühében kezdett el ott sörözni, ekkor öt flaskát ivott ki. A hidegebb hónapokban (január-február, október-december) grogot – cukros, vízzel hígított forró rumot – is fogyasztott Wohlmuthnál, a két évben összesen tucatnyi alkalommal említi ezt a naplóban. Olykor két pohárral is felhajtott, egyszer pedig hat körig jutott, igaz, ekkor az utolsó poharat már eltörte. A nagy kávéházi ivászat azonban nem volt jellemző Lowetinszkyékre, csak egyszer részegedett le Wohlmuthnál a naplóíró a vizsgált két évben: „eszünkbe jutott grogot inni, erre aztán kezdtünk melegedni. [...] azután csúnya ivás kezdődött, [...] Wohlmuthnénak is csaptam részeges fejjel a szelet, pohártördösés; valami söpredék is került oda, de nem igen tisztességesen bánhattam el vele. Úgy éjfél tájt el. Sanyit hídig kísérni, hogy hol és merre jártunk, hogy búcsúztunk, arra nem emlékszem, de arra igen, hogy döngettem a vas rolókat, hogy valami andrisok [rendőrök] megfog tak, én meg torkom csapjait nem kímélve csúnyán ordítoztam. Feljegyeztek, azzal haza, ott fel Riekerhez, az a gazember elpárolgott azzal a nősténnyel, Rézi [Rieker kedvese] még fönn volt. [Stranszky] Gyulát is felkeltettem, Rézit vigasztaltam s erő nek erejével le akartam fektetni. Végre be, fekvés, de még a szokásos körtáncza fejemnek is elmaradt, mert azonnal elaludtam. Reggel keltegettek, Gyula is, Eszti is, sehogy sem akaródzott kelnem. Gyulát kiküldtem, hogy beteget jelentsen helyettem s tovább aludtam” (1890. 10. 26–27.). A két év alatt tíz alkalommal fagylaltozott naplója szerint Lowetinszky, valamennyiszer Wohlmuth kávéházában. Néhány alkalommal konkrét kávéházi sütemény-fogyasztásról is megemlékezik, ilyenkor mindig mákos süteményt ettek, pl.: „Szentes [Jenő] [Stranszky] Gyulával fogadott, hogy az utóbbi nem eszik meg 10 db mákos süteményt, odahozatva, nagy kínnal gyűrt le 7 darabot” (1890. 03. 01.). Valószínűleg a kávéházi „uzsonnálás” szóhasználat alatt is süteményfogyasztást kell érteni, több mint egy tucatszor írja ezt kávéházbeli időtöltésének rögzítésekor Lowetinszky a vizsgált két év alatt, túlnyomórészt 1890 augusztusának vége és novembere között; néhány alkalommal a Wohlmuthnál elfogyasztott uzsonna a főétkezést is helyettesítette: „uzsonnálás hatalmas [an] , egyidejűleg ebéd is volt” (1890. 04. 13.), „ besüteményeztem, csinálva uzsonnából ebédet is egy szersmind” (1891.10.14.), „ hatalmasan beuzsonnáltam, mi egyszersmind ebéd is volt és grogoztam” (1891. 10. 27.). Csak egyszer fordult elő, hogy a naplóíró Wohlmuthnál reggelizett, és éjjel is csak elvétve oltotta itt éhségét: „éjjel, részegen Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19–20. században 86
