Levéltári Közlemények, 88. (2017)
A reformáció és magyarországi öröksége - Nagy Levente: Román kálvinista-pravoszláv hitviták a 17. századi katekizmusok tükrében
csak hinni, hanem azt, hogy a cselekedetek és a hit viszonylatában a hit az első. Előbb van tehát az igazi, élő hit, amelyből szükségszerűen sarjadnak ki a jócselekedetek. Az igaz hit ellenében van a holt hit, a képmutatás, amely jócselekedetek nélkül van, mert az ilyen hitből a bűn sarjad ki.31 A szentek segítségül hívása a román kálvinista szerző szerint azért felesleges, mert „a szentek nem tudják és nem látják a mi szükségeinket, hogy használhatnának nekünk, mert senki sem tudja, hogy mi van az emberben, csak az embernek a lelke, mely benne van. [...] És csak Isten isme ri és tudja a mi gondolatainkat.”32 A válaszadó nem fogadja el Varlaam hármas bűnfelosztását sem, amint azt sem, hogy a kívánság még nem halálos bűn: „Ezért a kívánság nemcsak szikrája, hanem anyja is a bűnnek, mert magából bűnt szül.”33 Az egyház nincs kiváltságos helyzetben a Szentírás értelmezésében, de ugyanakkor az egyháznak kötelessége hirdetni a Szentírást és gondoskodni arról, hogy a Szentírás mindenkihez eljusson. A Szentírást hiába magyarázzák az emberek sokféleképpen, jelentése nem változik, mert a Szentírás saját magát értelmezi: „világos, hogy az Írásnak az igazsága nem függ emberek sokaságától, hanem a Szentírás egyik helyének a másikkal való összehasonlításától és egyezőségétől, mert a Szentlélek egyes locusoknál éppen, másoknál pedig kevésbé; egyes helyeken nagyon röviden, más helyeken pedig hosszadalmasan szól.”34 Szintén az egyház szerepéről szólt a Hiszekegy szövege kapcsán támadt vita is. Mint láttuk, Varlaam azt kifogásolta, hogy a credo szövegében ez áll: hiszek egy keresztyén anyaszentegyházat. Szerinte a helyes szöveg így hangzana: hiszek egy keresztyén anyaszentegyházban. A Scutul szerzője szerint Varlaam itt sem érti azt, amit a kálvinisták tanítanak, akik szerint az anyaszentegyház látható és láthatatlan egyházra oszlik. A láthatatlan egyház „az öröklétre elválasztottak gyülekezete ”. Az elválasztottakat azonban csak Isten ismeri, mi nem, ezért amit nem ismerünk, abban nem is tudunk hinni. A látható, „közönséges” egyházba viszont minden keresztény ember beletartozik, de az emberek gyülekezetében nem kell hinnünk, és nem is kell azt segítségül hívnunk, mert egyedül Istenben kell hinni és őt kell segítségül hívni.35 Külön fejezetben szólt a Scutul szerzője a szentképekről. Istent azért nem lehet ábrázolni – érvelt a Scutul írója –, mert nem lehet elképzelni, mivel Istennek nincs se kezdete se vége. A Szentlélek ugyan megmutatkozott tűz és galamb alakjában, de ennek ellenére „nekünk nem szabad így írnunk, mert parancsunk van, ami kötelez.” Krisztus azonban „írható ember képében, csak ne imádják a képét, ne is tegyék be a templomba, hogy a tudatlanok úgy imádják, mint az Istent, ne is hívják azt mindenség teremtőjének [azaz Krisztus képét] . ” Krisztus emberi képének ábrázolását A reformáció és magyarországi öröksége 74 31Uo. 98. 32Uo. 99. 33Uo. 100. 34Uo. 95. 35Uo. 104.
