Levéltári Közlemények, 88. (2017)
A reformáció és magyarországi öröksége - Nagy Levente: Román kálvinista-pravoszláv hitviták a 17. századi katekizmusok tükrében
annak ellenére megengedhetőnek tartja a Scutul szerzője, hogy tudja: „a 7., vagy a nikeai zsinat II. határozatában hangsúlyozottan kimondták, hogy Krisztus képét ne ábrázolják úgy, ahogy azt az ember látná testben, hasonlóképpen Theodosisus és Valentinianus császárok kimondották, hogy semmit se írjanak Krisztus képéről, mi azonban jó meggondolással megengedjük, hogy leírjátok Krisztus szenvedéseit, hogy miként feszítették keresztre, temették el, támadott fel, ment a mennybe, hogy minél jobban dicsérhessük, tisztelhessük, hogy Jézus Krisztus az ő szavaival közöttünk legyen.” 36 A Scutul utolsó bekezdése, amelyben a kereszt imádásáról van szó, véleményem szerint a Spunerea legiei fent ismertetett szövegével polemizál: „de honnan említi tek Krisztus keresztjét és tisztelitek, mert Krisztus vére reá ömlött? Nagy bálványozást űztök, Krisztus tiszteletét egy fának adván, mert nem a kereszt váltott meg minket, hanem Krisztus. Ha pedig azt tartjátok a keresztről, hogy életteremtő és olyan erősen tisztelitek, mivel Krisztusnak a nyughelye volt és ráömlött az ő vére, miért nem írjátok fel Judást is, és miért nem tisztelitek és csókoljátok őt is, mert ő adta el Krisztust vérét érettünk és ő volt kiváltképpen Krisztus halálának az oka; és miért nem tisztelitek Pilátust és az összes zsidókat, akik megölték Krisztust? De ha így van a dolog, miért nem írjátok fel a köpést és a sárt is, hogy megcsókoljátok, mert Krisztus ezekkel is csodát tett: Ján, 9, 6. Azt mondjátok, hogy ha nem lett volna a kereszt, nem lett volna az embernek üdvössége. Miért beszéltek a Szentírás ellen, Csel, 4, 12. Nincs az ég alatt másban idvesség, hanem csak Jézus Krisztusban.” 37 * A Scutul megjelenésével le is zárult a 17. századi pravoszláv–kálvinista hitviták korszaka. Román részről már nem érkezett válasz, és a 17. század második felében a keleti egyház csupán az 1629-ben Kirill Lukarisz, a „kálvinista” pátriárka által kiadott katekizmus elítélésére és kiátkozására hívott össze zsinatot többször is. Ezeken azonban az erdélyi román kálvinisták ügye soha sem került elő. Román kálvinista–pravoszláv hitviták a 17. századi katekizmusok tükrében 75 36Uo. 108. 37Uo. 111–112.
