Levéltári Közlemények, 88. (2017)
A reformáció és magyarországi öröksége - Nagy Levente: Román kálvinista-pravoszláv hitviták a 17. századi katekizmusok tükrében
román papoknak a többszöri házasságkötést: „Jóllehet az előtt, az mely egyházi szolgának, avagy papnak felesége megholt, ha az papságot holtig akarta viselni, annak nem volt szabad másodszor megházasulni. Most enyedi zsinatban így végeztetett, hogy ha jámbornak, tökéletesnek és az szolgálatra elegendő személynek ítéltetik, annak szabad legyen megházasulni, és hogy tanító pap legyen.”27 A korban még a magyar és a szász protestáns egyházban sem volt egységes szabályozás a házasságról.28 A románoknál a házassági szabályokat az ún. egyházi szokásjog-gyűjte mények (pravila ) szabályozták. Fontosságukra mi sem jellemző jobban, mint az, hogy Coresi diakónus már 1562-ben megjelentetett egy román pravilá t nyomtatás ban, valamint az is, hogy ezeket a pravilá kat a Kárpátokon túli kolostorokban is lefordították román nyelvre és másolatokban terjesztették már a 16. század második felében, akkor, amikor a román nyelv használata még egyáltalán nem volt bevett gyakorlat az ottani egyházi életben. Coresi kiadványában az áll, hogy sem a papnak, sem annak feleségének nem illik újraházasodnia. Ha özvegyen maradna valamelyik, akkor legyen szerzetessé. De ha netán mégis újraházasodna bármelyik, akkor két évig tartó böjttel és napi kétszáz földre borulással megbocsáttatik a bűne. Coresi pravilá ja volt az egyetlen, amely lehetőséget biztosított a két évi böjtöléssel és a napi kétszáz földre borulással arra, hogy az özvegyen maradt pap vagy papné újraházasodhasson. A román vajdaságokban fennmaradt pravilá kban ugyanis még ez a lehetőség sincs meg. Így például az 1652-ben, Târgoviștében megjelent nagy pravila ( Îndreptarea legii ) rendelkezése szerint az újraházasuló papokat eretneknek kell tekinteni.29 Coresi pravilájá ban az újraházasodás lehetősége, véleményem sze rint, protestáns hatásra kerülhetett be. A keleti egyházban az egyszerű papok házasodhattak csak, a szerzetesek, a püspökök, az érsekek és a pátriárkák nem. Ezt a katolikus egyházi gyakorlathoz képest szelektívnek nevezhető papi nőtlenséget szellemes szillogizmussal gúnyolta ki a Scutul szerzője: miközben a keleti egyház a katolikussal egyetemben azt vallja, miszerint a házasság a keresztséghez és az úrvacsorához hasonló szentség, mégsem engedi, hogy mindenki élhessen vele. Márpedig a szentségekkel való éléstől senkit sem szabad eltiltani.30 A Scutul szerzője az alapvető dogmatikai kérdésekben tisztán és világosan fej tette ki a Varlaammal szembeni ellenvetéseit. A hit és a jócselekedetek kapcsán a válaszadó azzal vágott vissza Varlaamnak, hogy a moldvai érsek nem érti a kálvinista álláspontot. Ugyanis ők nem azt tanítják, hogy nem kell semmit sem tenni, Román kálvinista–pravoszláv hitviták a 17. századi katekizmusok tükrében 73 27Eudoxiu Hurmuzaki: Documente privitoare la istoria românilor. Acte şi scrisori din arhivele oraşelor ardelene (Bistriţa, Braşov, Sibiu). Ed. de Nicolae Iorga. București, 1911, vol. XV/1. 625– 626. 28„A XVI. században majdnem annyiféle protestáns házassági jog volt, ahány külön egyházi hatóság” – jellemezte a helyzetet Pokoly József. Pokoly József: A magyar protestáns házassági jog rövid története 1786-ig. Protestáns Szemle , 1894, 17–29., 112–135., itt 113. 29Texte românești din secolul al XVI-lea . Coord. Ion Gheție. București, 1982, 228.; Îndreptarea legii 1652. Ed. Andrei Rădulescu. București, 1962, 147–148. 30Mózes: i. m. 93.
