Levéltári Közlemények, 88. (2017)
A reformáció és magyarországi öröksége - Nagy Levente: Román kálvinista-pravoszláv hitviták a 17. századi katekizmusok tükrében
válasz. A már említett Scutulról van szó, amely egy gyűjteményes kötetben jelent meg. Az utolsó lapon közölt kolofon szerint: și s-au tipăritu în citate în Bălgrad. Valet 5170. christova, 1656 iunie 25 dna, magyarul: nyomtattatott Gyulafehérvár várában a teremtésnek 5170., Krisztus születésének 1656. évében június 25-én. Az 5170 nyomdahiba lehet, mert az 1656-os évnek a pravoszláv időszámítás szerint 7164 felelne meg. A káté után egy református agenda következik a keresztelés, az úrvacsora és a házasság kiszolgáltatásának rendjével, valamint néhány imaszöveggel. Az agenda végén lévő kolofon: Cor [ector] Geor [ghe] Mol [doveanul]. 22 Valószínű, hogy ez a Gheorghe Moldoveanul azonos a preszákai káté fordítójával, György pópával, valamint azzal a szintén György nevű pappal, akinek 1643-ban Geleji Katona István erdélyi református püspök utasítására Simion Ștefan vladikával és a későbbi máramarosi püspökkel, Mihail Molodeț-cel együtt a Geleji juris dictiója alá tartozó román papokat, a Geleji által előírt kondíciók elfogadásáról kel lett volna meggyőznie.23 Samuel Micu a Scutul részeként szereplő agenda címével teljesen megegyező, de önálló nyomtatványról adott tudósítást az 1801-ben írt, de 1995-ig kéziratban maradt művében: Cinul și învățătură pe scurt de sfântele taine cu care trăiesc creștinii în beserică să să știe cum vor trăi cu iale bine după Scriptura Svântă, cum despre botez, despre cina domnului și despre svânta căsătorie și despre despărturile cu o cădire aptă și de alte lucruri cu carele-su de lipsa creștinilor. Magyarul: Az Úrvacsora és rövid tanítás a szent sákramentumokról, melyekkel a keresztyének az egyházban élnek, hogy tudják, miképpen éljenek azzal helyesen a Szentírás szerint: nevezetesen a keresztségről, az úrvacsoráról, a szentháromságról, az igazi okkal való házassági elválasztásról és más, a keresztyéneknek szükséges dolgokról.24 A Samuil Micu művét kiadó Ioan Chindriş szerint egy eddig ismeretlen nyomtatványról van szó. Később Eva Mârza is úgy említi ezt a művet mint önálló, eltűnt vagy lappangó kiadványt, amely Micu tudósítása alapján Simion Ștefan vladika patronálásával jelent meg. Eva Mârza nem vette észre, hogy valójában a Scutul egyik részéről van szó. 25 Román kálvinista–pravoszláv hitviták a 17. századi katekizmusok tükrében 71 22Az agenda kolofonjában rövidítve szereplő név feloldása Florian Dudaştól és az őt követő Eva Mârzától származik. (Florin Dudaș: Vechi cărţi româneşti călătoare . Bucureşti, 987, 161.; Eva Mârza: Din istoria tiparului românesc: tipografia de la Alba-Iulia 1577–1702. Sibiu, 1998, 51.) Barițiu másként oldotta fel: Cor. Geor. Mor. Lásd Baritiu: i. m. 80. Lásd még Heltai János: Műfajok és művek a XVII. századi magyarországi könyvkiadásban (1601–1655). Budapest, 2008, 198–199. 23„Gondolkodom így is kegyelmes uram, hogy pópa Stefánt, ki már nagyságod kegyelmességéből vla dika, bocsássam az én alattam lévők közé vagy egyszer, melléje adván György papot és Molodiczot, aki nélkül senkivel semmit se beszéljen, hanem az oláh papokat mindenik esperesség alatt összehíván, a conditióknak és artikulusoknak bevételére őket intse, mert soha az ő [azaz a vladika] híre és engedelme nélkül semmire sem mennek, és hagyja meg nekiek, hogy támadást ne tegyenek az esperesek ellen, mert azok ő vele egyet értenek.” Geleji levele I. Rákóczi Györgynek, Gyulafehérvár, 1643. március 4. Szilágyi Sándor: Geleji Katona István püspök két levele. Erdélyi Protestáns Közlöny, 1881. 6–7., itt 6. 24Samuil Micu: Istoria românilor. II. Ed. de Ioan Chindriş. Bucureşti, 1995, 236. 25Mârza: i. m. 53.
