Levéltári Közlemények, 88. (2017)
A reformáció és magyarországi öröksége - Nagy Levente: Román kálvinista-pravoszláv hitviták a 17. századi katekizmusok tükrében
tette (lásd például a rossz eredetéről mondottakat). Az érsek itt nem a Szentírás, hanem a keleti egyház tanításait adta elő, szándékosan sötét képet festve a protestánsokról. Mindaz, ami katolikus és protestáns szemszögből teológiai képzetlenségnek tűnhet, valójában pontosan jelzi azt, hogy a pravoszláv hagyományból érkező Varlaam mit érezhetett idegennek a káté szövegében. A kálvinsta káté negyedik és ötödik kérdése ugyanis így hangzik: „Mit kéván mitőlünk az Istennek negyedik törvé nye? Megtanít minket arra Krisztus urunk egy summában, Szent Máté 2, 2 részében: Szeresd a te Uradot, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes gondolatodból és minden erődből. Ez az első és a legnagyobb parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: szeresd a te felebarátodat, mint tennen magadot. E két parancsoktól függenek mind a törvények s mind a próféták. 5. Megtarthatod-é tökéletesen mind ezeket? Semmiképpen nem, mert természet szerént hajlandó vagyok az Istennek és felebarátomnak gyűlölésére (Ef. 2, 3.). Természet szerént haragnak fiai valánk.”20 Varlaamnak az ötödik kérdéssel és felelettel van igazán gondja. Szerinte nem „mi”, hanem csak a pogányok a „harag fiai”. Krisztus eljöveteléig ugyan mindenki az volt, de utána a keresztények mentesültek ezen átok alól. Éppen ezért a keresztény ember megtarthatja Isten törvényeit. A második parancsolat kapcsán Varlaam terjedelmes részben foglalkozott a szentképek imádásával is. Szerinte különbséget kell tenni a bálvány és az ikon között. A bálványimádók a bálvány anyagát (a jelölőt) imádják, de a szentképek esetében azt, amit a kép jelöl (jelölt). Emellett a szentképeken Krisztusnak az emberi és nem az isteni „képe” (értsd természete) ábrázoltatik, éppen ezért annak ábrázolása nem blaszfémia. Varlaam a kálvinista káté hetvenhét kérdése közül mindössze héttel foglalkozott. Olyan jelentős, a korban sok vitát kiváltott témák tárgyalását mellőzte, mint az úrvacsora, a szentségek, a Miatyánk, a Hiszekegy. Emellett Varlaam nyelvezete nehézkes, bonyolult bizánci körmondatoktól terhelt. Érződik rajta, hogy a Kárpátokon túl nincs még letisztult, kiforrott egyházi román nyelv. A Moldvai Fejedelemségben ez még csak a harmadik könyv, amely román nyelven jelent meg. Erdélyben azonban már százéves hagyománnyal rendelkezett a román egyházi könyvkiadás, így a Varlaam által bírált katekizmus nyelve is sokkal egyszerűbb és világosabb volt a moldvai érsek stílusánál. És nem csak azért, mert maga a forrásszöveg is a jól érthetőségre törekedett, hanem azért is, mert Erdélyben már kialakult a román egyházi nyelv. Valószínűleg az Erdélyben kiadott könyveknek elsősorban az egyszerű és könnyen érthető nyelvezetük, és nem annyira a bennük fellelhető kálvinista tanítások miatt volt akkora sikerük a román vajdaságokban, hogy Varlaam is elérkezettnek látta az időt, hogy felvegye a harcot „a lélekölő, tévelygő eretnekség ellen ”. 21 Mindezek ellenére Varlaam műve eljutott Erdélybe, és valamilyen mértékben hatott is, mert jó tíz évvel annak megjelenése után megszületetett rá az erdélyi A reformáció és magyarországi öröksége 70 20A magyar szöveget az Alsted-féle káté 1643. évi kiadásából idézem, amely teljesen megegyezik az 1639. évi kiadással: Catechismus ... 10–11. A román szöveget lásd Bariţiu: i. m. 34–35. 21Varlaam: i. m. 188.
