Levéltári Közlemények, 88. (2017)
A reformáció és magyarországi öröksége - Tuza Csilla: Vallási ellentétek a magyar céhes életben a 18. században
Érdekes eset volt a soproni akatolikusok ügye. Itt voltaképpen a soproni katolikus pap fordult 1748-ban a helytartótanácshoz panasszal, mivel nem tudta rávenni a helvét hitvallású céhtagokat arra, hogy részt vegyenek a katolikus körmeneteken, holott a helytartótanács ezt előírta számukra. A protestáns céhtagok azonban inkább kifizették a büntetést és távolmaradtak. A katolikus pap azt követelte a helytartótanácstól, tegye kötelezővé a protestáns céhtagoknak a részvételt, mégpedig a céhzászlójuk alatt vonuljanak fel. A protestánsok arra hivatkoztak, miszerint ők 1735-ben engedélyt kértek és kaptak III. Károlytól, hogy ne kelljen részt venniük a körmeneteken. Ezt a tényt a magisztrátus is megerősítette. Habár – mint fentebb említettük – III. Károly is elsősorban a katolikus vallást támogatta, ebben a döntésben természetesen gazdasági megfontolások játszhattak szerepet, vagyis a később megfogalmazott tézis: az iparűzésnek semmi köze a valláshoz. A helytartótanács az 1748-as vita során úgy döntött, mivel a kiszabott büntetést (amit egy, illetve két font viaszban mértek) a protestánsok megadták, és ráadásul engedélyük is van a távolmaradásra, nem lehet őket tovább kényszeríteni. Az ügy itt véget ért volna, csakhogy 1748 novemberében Pozsony városa fordult panasszal a helytartótanácshoz. Ugyanis kiderült, hogy a pozsonyi céhekhez tartozó és ott is lakó protestáns posztómetsző, mézeskalácsos, szappanos, szitakötő és kesztyűs céhmestereket is megbüntette a soproni katolikus pap, mivel azok Sopronban tartózkodásuk alatt nem vettek részt a katolikus körmeneten. A pozsonyi magisztrátus tiltakozott és jóvátételt kért. A helytartótanács nem foglalkozott tovább az üggyel, a győri püspök döntötte el a vitát két font viasz értékű büntetés kiszabásával, és az ügy ezzel lezárult.29 Mária Terézia korában előtérbe került a céhekkel kapcsolatos vallásos problémák megoldása is. A királynő nem szívesen adott ki privilégiumlevelet tisztán protestáns céheknek, illetve a vegyes céhek protestáns tagjait továbbra is kényszerítette a katolikus körmeneteken való részvételre. Azt azonban nem engedte meg, hogy valaki a vallása miatt ne jusson be egy céhbe, vagy emiatt essen el a kenyérkeresetétől. Vagyis itt is azon elv érvényesült, hogy a vallási kérdések ne szoríthassák háttérbe az iparfejlesztést, a gazdasági érdekeket. Az 1750-es évek folyamán Mária Teréziának és gazdasági szakembereinek szembe kellett néznie azzal is, hogy habár sok céh már együttműködőbb és a törvényhatóságok is erélyesebben lépnek fel a céhes visszaélések ellen, de III. Károly céhrendeleteit nem mindig és nem mindenhol tartják be a céhek. Éspedig az előremutató intézkedések végrehajtását bizonyos városokban rendszeresen és módszeresen szabotálják, sok esetben a törvényhatóságok is tehetetlenek, a helytartótanács kezében pedig nincs megfelelően hatékony eszköz a rendeletek végrehajtatására. Ráadásul az 1750-es évek végére gyakorlattá vált, hogy a céhek igen sokféleképpen és néha nagyon ötletesen védték érdekeiket a céhen kívüliekkel szemben, mindent megtettek azért, hogy tagjaik létszámát egy bizonyos szinten tartsák, ne növeljék azt, és a Vallási ellentétek a magyar céhes életben a 18. században 57 29A teljes ügyre: MNL OL C 25 Lad. D No. 1. Sopron.
