Levéltári Közlemények, 88. (2017)
A reformáció és magyarországi öröksége - Tuza Csilla: Vallási ellentétek a magyar céhes életben a 18. században
konkurenciát mindenhonnan kizárják. Az 1750-es évek végén, az 1760-as évek elején a céheken belüli, illetve a céhek közötti vallási ellentétek is egyre inkább a gazdasági érdekek felé mutattak: sok esetben tapasztalhatjuk, hogy egy-egy vitás ügyben nem a felekezeti másságról, hanem a gazdasági érdekek védelméről volt szó. A katolikus és protestáns céhek, illetve céhtagok ellentéte eszközzé vált a céhek egymás ellen és a kontárokkal szemben folytatott konkurenciaharcában. Az 1750-es években több évig folytatta a helytartótanács azt a vizsgálatot, melyet a kassai mészáros céhbe törekvő protestáns legények panaszára indított. A céh csak katolikus legényeket volt hajlandó felvenni, a protestáns legények pedig azt állították, hogy így akarják csökkenteni, illetve szinten tartani a mesterek számát a céhben. A helytartótanács végül ugyanerre a következtetésre jutott, vagyis arra, hogy a vallási ellentétek mögött teljesen világosan kitapintható a gazdasági érdek, a konkurencia kizárására, a céhtagok számának limitálására irányuló szándék.30 Ugyanígy kiviláglott, hogy a Pozsonyba érkezett baseli pék, Nicolaus Hoffmann és társa sem helvét hitvallása miatt nem kerülhetett be a céhbe. A pékek itt nyíltan ki is mondták: nincs szükségük több pékre. A helytartótanács utasítása ellenére még 1762-ben sem vették fel őket.31 Az 1750-es évek céhes panaszai arra késztették az uralkodónőt, hogy 1761-ben újabb vizsgálatot rendeljen el a céheket érintő visszaélések ügyében.32 A vizsgála tok elsősorban gazdasági célokat szolgáltak, nem a vallási problémák megoldása miatt került rájuk sor. A megbízott helytartótanácsi tanácsos, Gosztonyi István azonban azt tapasztalta, hogy a probléma fennáll, és a céhek a protestánsoknak mint konkurenciának a kizárására törekszenek akkor is, amikor vallási ellentétekre hivatkoznak. Épp ezért, a királynő számára írt mindkét jelentésében kimondta: az összes céhlevélből töröljék el a vallási kérdésekre vonatkozó pontokat, hiszen az iparűzés szempontjából a vallás lényegtelen, azaz egyenlő.33 Első jelentésében Gosztonyi a szepességi céheket vizsgálta, a másodikban azonban egyéb, más helységekben lévő céheket is bevont vizsgálatába, és sorra vette az általános, minden típusú céhre vonatkozó artikulusokat. Véleményezte a szokásokat, majd ahol szükségesnek látta, változtatásokat javasolt. Így a vallási kérdéseket, a katolikus körmeneteket és az akatolikus céhtagokat illető szokásokat változatlanul hagyta, mert mint már fentebb idéztük: szerinte az iparűzésnek semmi köze a vallási kérdések-A reformáció és magyarországi öröksége 58 30MNL OL C 25 Lad. D Fasc. 4. No. 1. Kassa. 31MNL OL C 25 Lad. D Fasc. 12. Pozsony 32Az 1761-es vizsgálatokról és ezek előzményeiről lásd Tuza Csilla: A céhes intézmény kereteinek bomlása – az 1761-es céhrendelet előzményei. In: Kádár Zsófia – Lakatos Bálint – Zarnóczki Áron: Archivarorum historicorumque magistra. Történeti tanulmányok Bak Borbála tanárnő 70. születésnapjára. Budapest, 2013, 673–688. 33„ Siquidem in pluribus Privilegijs maxime vetustioribus, aut per catholicos privative olim impetra tis Divini Cultus raro, aut superficialiter tandem fiat mentio, ideo in promotionem huius augmentumque, ... cuiusquinque religiones sint, adamissim observeretur.” Budapest Főváros Levéltára, Buda város tanácsának iratai, Céhiratok (IV. 1002.), Vegyes céhiratok: A céhszabályozás tárgyában.
