Levéltári Közlemények, 88. (2017)
A reformáció és magyarországi öröksége - Tuza Csilla: Vallási ellentétek a magyar céhes életben a 18. században
bennfoglalt vallási ünnepek megtartására, a miséken és körmeneteken való részvételre. III. Károly és Mária Terézia is a katolikus vallás támogatója volt, de mindkét uralkodó helytelenítette, ha egy legény vallási okokból nem nyert felvételt egy céhbe, ezért ilyen esetekben mindig elrendelték a protestánsok felvételét a katolikus többségű céhbe vagy fordítva. A budai rézműves céh a privilégiumlevele felküldésekor 1747-ben kérvényezte, hogy protestáns tagjai kapjanak felmentést a katolikus körmeneteken való részvétel alól. Privilégiumlevelüket a helytartótanács kisebb változtatásokkal elfogadta, a protestánsok pedig megkapták az engedélyt a távolmaradásra. A magisztrátus válaszlevelében tudomásul vette a rendelkezéseket, habár a protestánsoknak tett ilyen jellegű engedmény egyáltalán nem volt gyakori. Az engedély megadásának valószínűleg az volt az oka, hogy a céh katolikus és protestáns tagjai békén megfértek egymás mellett, munkájukban nem akadályozták őket a vallási kérdések.23 Egyébiránt 1761-ben Gosztonyi István, a helytartóta nács céhügyekkel megbízott tanácsosa kijelentette: az iparűzésnek semmi köze a vallási kérdésekhez, ezért a céhek működésének biztosítása szempontjából nem tartotta releváns dolognak a céhen belüli vallási ellentétek rendezését.24 A helytartótanácshoz beérkezett, vallási különbségekből adódó panaszok szinte akkora mennyiséget tettek ki, mint a céhekkel kapcsolatos összes többi panasz. A céhek vallási problémáinak rendezése, illetve annak vizsgálata, hogy miként változott a protestáns céhtagok helyzete a vallási kérdések állami szintű rendezése folytán 1761 után, egy következő írás témája lehet, ehelyütt csak magát a problémát vázoltuk fel. Megjegyzendő azonban, hogy a helytartótanács egyes esetekben nem szólt bele a katolikusok és protestánsok ellentéteibe, hagyta, hogy ugyanazon céhen belül tevékenykedjenek, más esetekben viszont kimondottan megtiltotta, hogy a céh akatolikusokat is felvegyen. Az eddigi vizsgálatok és példák alapján úgy tűnik, a helytartótanács döntését befolyásolták a céhen belüli viszonyok, a gazdasági tényezők, a városi magisztrátus véleménye, a céhtagok egymáshoz való viszonya, stb. Így például az egri asztalos, lakatos, esztergályos, puskaműves céh, valamint a soproni ács céh privilégiumleveleinek felülvizsgálatakor a helytartótanács minden további magyarázat nélkül kimondottan megtiltotta, hogy protestánsokat is felvegyenek e céhekbe.25 Ennek oka nyilván az volt, hogy az esetek elbírálásakor a kormányhatóság úgy gondolta, az ellentétek túlságosan nagyok, és akadályozhatják a céh működését. * A továbbiakban olyan példákkal szemléltetjük a céhek vallással kapcsolatos problémáit, amelyek nem tipikusak, azaz nem a katolikus ünnepekre kötelezett Vallási ellentétek a magyar céhes életben a 18. században 55 23A rézművesek kiváltságlevele és kérvénye: MNL OL C 25 Civ. Buda No. 4. 24MNL OL C 25 Idealia No. 3. 25MNL OL Magyar Királyi Helytartótanács Levéltára – Fasciculi mensium: Litterae (a továbbiak ban: C 20), 1732. február 19.; MNL OL C 21 1732. március 5.
