Levéltári Közlemények, 88. (2017)

In memoriam - Szűcs László (1929-2017) T. Varga György

SZŰCS LÁSZLÓ (1929–2017) „Nem magunknak, de a köznek kell kutatni.” (Thallóczy Lajos, 1885) Észrevétlenül távozott közülünk. Még élt, és már megfeledkeztünk róla. Ez a tény sokunk szégyene. Budapesten született munkás-iparos családban. Őt és nővérét édesanyja nevelte, mivel édesapja 1931-ben elhunyt, majd 1945-ben nevelőapját is elveszítette. A négy elemi osztály elvégzése után polgári iskolába került, ezt követően a II. Rákóczi Ferenc Felsőkereskedelmi Iskolában folytatta tanulmányait, és ott érettségizett 1948-ban. Egyetemi diplomáját az ELTE történelem–levéltáros szakán szerezte 1952-ben. Ettől kezdve szakmai tevékenysége a levéltári munkához kötődött. 1952 augusztusában a Hadtörténelmi Levéltárban helyezkedett el, ahonnan azonban – másokkal együtt, tisztázatlan politikai okból – 1953 tavaszán elboc sá -tották. Néhány hónap elteltével a Kecskeméti Levéltárba került, majd az év végén Borsa Iván hívására a Levéltárak Országos Központjának területi referense lett. (Békéscsaba, Eger, Esztergom, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza, Sátoraljaújhely és Szolnok levéltárai tartoztak hozzá.) 1955 végén az Országos Levéltár munkatársa lett, az akkor szervezett Népi Demokratikus Csoportban. Miután annak iratanyaga 1956-ban megsemmisült, személyi állományát – a gyűjtőterületi munka át vál la lá -sával – az intézmény akkori II. osztálya vette át. Referensként az államfői hivatalok, az Országgyűlés, a Miniszterelnökség és a VKM 1867–1944 közötti iratai tartoztak hozzá. 1963-ban az újjászervezett Népi Demokratikus Osztály helyettes vezetője lett, majd saját kérésére visszahelyezték a II. osztályra, korábbi referenciájába. 1967 végétől a Művelődési Minisztérium Levéltári Osztályán főelőadó. A Magyar Országos Levéltár (MOL), Budapest Főváros Levéltára, majd megalakulása után az Új Magyar Központi Levéltár (ÚMKL), továbbá az iratkezelési és levéltárosképzési ügyek tartoztak hozzá; részt vett az ÚMKL létrehozásában és a nevezetes levéltári tvr. kidolgozásában. 1974 augusztusától 1989 decemberéig az MSZMP Központi Pártarchívum vezetője volt, ellátva a helyi pártarchívumok szakmai felügyeletét is. Amennyire és amíg lehetett, ebben a munkakörben is a szaktudományos szempontok érvényesítésére törekedett. 1989. december 1-jei hatállyal az ÚMKL-ben helyezkedett el, az államfői, az országgyűlési, valamint a miniszterelnökségi-minisztertanácsi iratok referenseként. 1992. március 1-jén átvette az ÚMKL I. osztályának vezetését. A MOL és az ÚMKL újraegyesítését követően az V. osztályra került, ahonnan főosztályvezetői státuszból 1995. március idusán került nyug állományba. Forráskiadványok munkálataiban ezt követően is részt vett, amíg a körülmények lehetővé tették. In memoriam

517