Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Irodalom - „Kedves Lajosom!” („Kedves Lajosom!”. Csánki Dezső levelei Thallóczy Lajoshoz, 1879-1916. A leveleket sajtó alá rendezte és a bevezetőt írta Reisz T. Csaba) Szakács Annamária
Ferenc József temetéséről igyekezett vissza a fővárosba. Ifj. Teleki Sándor (1861– 1919) világháborús naplójában így emlékezett vissza erre: „Mint Szerbia polgári kormányzója a temetésről Belgrádba igyekezett, s valószínűleg álmában érte utol a halál. Thallóczy Lajos a jelenkor egyik legeredetibb alakja volt. Kedves, jó, eszes, de egy furcsa cinikus pózzal, melyet gorombaságra alapított. [...] Napfényes kedélye, meleg baráti szíve, hívséges ragaszkodása azok iránt, kiket szeretett, szellemes elméje, fiatalos mókái, gorombaságai mind megszűntek egy rövid pillanat alatt, s ma éjjel ott van, hová sohasem hitték, hogy éppen ő valaha kerülhessen: a törvényszéki orvostan boncoló kamarájában.” 1 Az MTT 2016-ban indította útjára Századok Könyvek című könyvsorozatát, amelynek kezdő – tanulmányokat tartalmazó – kötete Fónagy Zoltán szerkesztésében jelent meg.2 Thallóczy halálának 100. évfordulójáról finoman szólva is igen visszafogottan emlékezett meg a történésztársadalom, éppen ezért is méltánylandó, hogy a kiadó a sorozat 2. köteteként egy kivitelében is igényes forrásgyűjteménnyel tisztelgett az 1913–1916 közötti elnöke személyisége előtt. A forrásgyűjtemény az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában őrzött Thallóczy Lajos-fond (Fond XI.) azon leveleit adja közre, amelyeket Csánki Dezső (1857–1933), Thallóczy kor- és pályatársa, barátja, az utolsó években őt az MTT-ben alelnökként segítő munkatársa írt hozzá (Fond XI/197). Több szempontból is figyelemre méltó ez a forráskiadás. Egyrészt Thallóczy Lajos hatalmas hagyatékából a leveleket egyedülállóan precíz, alaposan bemutatott szempontok alapján közli Reisz T. Csaba, másrészről az Országos Levéltár egykori főigazgatójaként egyik szakmai elődjéről, Csánki Dezsőről tár fel és pontosít eddig nem ismert vagy téves adatokat. A bevezető ismerteti a Thallóczy-hagyatékot, és ennek kapcsán Reisz megfontolandó észrevételt tesz a magánlevelezés forrásközlési etikájáról is, részletesen indokolva, hogy milyen magasabb szempontok szóltak amellett, miszerint a levelek intimitását megsértve, azokat teljes szövegükben megjelentesse. A Thallóczy-fond 1124 levélírótól közel 9000 dokumentumot tartalmaz, de – míg a szakirodalom viszonylag nagyobb figyelmet szentel Thallóczy történetírói munkásságának – a levélírók Thallóczyhoz intézett, és esetleg tőle kapott levelei csak elenyésző számban jelentek meg nyomtatásban. Tömöry Márta, Bognár Szabina, Csáki Árpád adta közre teljesen vagy válogatással Szigeti József, Tagányi Károly, Barabás Samu Thallóczyhoz intézett leveleit vagy a vele folytatott levelezé-Irodalom 494 1 Ifj. Teleki Sándor naplója az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában található, jelzete: Quart. Hung. 2978. A napló kiadását most rendezi sajtó alá e sorok írója és Teleki András. Egyes részek, köztük Thallóczy Lajos halála és személyiségének meleg hangú ismertetése, már megjelentek, könyvében Reisz T. Csaba is idézi. Vö. Szakács Annamária: „A király meghalt!” – ifj. Teleki Sándor első világháborús naplója. Archívnet , 2016. 6. sz. 2. dokumentum. 2 „Atyám megkívánta a pontosságot.” Ember és idő viszonya a történelemben. Szerkesztette Fónagy Zoltán. Budapest, 2016.
