Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Irodalom - A szomszéd tükrén keresztül (Hornyák Árpád: A Horthy-korszak Magyarországa jugoszláv szemmel. Délszláv levéltári források Magyarországról, 1919-1941) Fiziker Róbert
Ezért aztán jelen kötet valóban nagy segítséget nyújt a két világháború közötti évtizedek magyar–jugoszláv kapcsolatainak tanulmányozásához. Ez még akkor is így van, ha több, a téma szempontjából relevánsnak tekinthető levéltári fond (többek között éppen a budapesti követség anyaga) csak rendkívül töredékesen maradt fenn a Jugoszláv Országos Levéltárban. A gyűjtemény a források lehető legszélesebb köréből merítve, nagyobbrészt még publikálatlan belgrádi dokumentumok segítségével mutatja be déli szomszédunk viszonyulását Magyarországhoz. Sok a hírszerzési, sajtó- és a magyar álláspontot jugoszláv külügyminisztériumi tájékoztatók segítségével elemző dokumentum. Az iratok tematikája is nagyon szerteágazó: a kül- és belpolitika alakulása mellett a gazdasági és a közlekedési kapcsolatokat elemző, a politikai botrányokkal és a hazai pártpolitikával foglalkozó források éppúgy helyet kaptak benne, mint a vallási kérdéseket, a revíziós politika állomásait és azok megítélését tárgyaló dokumentumok. Korántsem utolsósorban, sőt, a terjedelmet is tekintve kiemelt jelentőséggel bírnak a jugoszláviai magyar és a magyarországi délszláv kisebbség helyzetét ismertető összefoglalók. Belelapozva az iratokba, azok időintervalluma a tanácskormány bukása utáni, 1919. augusztusi napoktól a jugoszláv légierő által a délvidéki bevonulás előtt, de a német agresszió megindulása után, a magyar városok ellen intézett támadásáig terjed. Olvashatunk többek között az 1923-as kecskeméti incidensről, amikor a katonai ellenőrző bizottság tagjait a feldühödött tömeg meg akarta lincselni, az állítólag már a húszas évek elején magyar kolostorban rejtőző, Gömbös által csak „gyerek nek” titulált Habsburg Ottóról (aki jobban beszélt magyarul Kánya külügyminisz ternél), a katonai kémekre kiszabott magyar halálos ítéletekről, az optálási kérdésről és az angliai magyar revíziós propaganda kezdeteiről. De szóba kerülnek a „mindent vagy semmit” játszó, érzelmek által irányított magyar politikusok, a kisantant haditerve, a Justice for Hungary roncsai mellett titokban hazaérkezett olasz repülőgép-alkatrészek, Horthy jugoszláv szimpátiája, az „állandóan mester kedő zsidók” és számos más, izgalmas történés. A szerző a kötet bevezetésében leszögezi, hogy Magyarország és Jugoszlávia kapcsolatai a két világháború közötti korszakban alapvetően rosszak voltak, de az ország köré font kisantant-gyűrű tagállamai közül a déli szomszéddal kialakult kapcsolatokat lehetett a legelfogadhatóbbnak nevezni, pedig elsősorban a bizalmatlanság határozta meg ezeket. A kisebbségi kérdés is többnyire másodlagos jellegű volt a tárgyalt időszakban. A két állam közötti viszony rendezésének szükségessége a múlt század harmincas éveinek megváltozott külpolitikai keretfeltételei közepette egybeesett a nagyhatalmi érdekekkel. A kötet borítóján a „végeredmény”, az 1940. december 12-én Belgrádban aláírt örökbarátsági egyezmény 1941. február 27-i, budapesti ratifikálásáról készült felvétel látható. Az aláírást megelőző tárgyalásokon explicite nem kerültek szóba területi kérdések, hanem a két népet összekötő tényezőkre összpontosítottak a felek. Nem sokkal a ratifikálás után, mint közismert, a német–jugoszláv kapcsolatokban beállt fordulat következtében véget is ért a barátság: körmönfont, de sikertelen, Teleki Pál miniszterelnök öngyilkos-Irodalom 487
