Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Irodalom - „A források legfeljebb hiányosnak nevezhetők, [...] de szűkösnek aligha” (Völgyesi Zoltán: Harctértől a hátországig. Az első világháború gazdasági és társadalmi hatásai Magyarországon a levéltári források tükrében) Fiziker Róbert
működésével, a hadifém-gyűjtési akcióval, a hadiiparban foglalkoztatottak helyzetével, a háború finanszírozásának nehézségeivel és a hátország gazdasági helyzetével is. Izgalmas esettanulmány foglalkozik az első világháború alatti magánlevelezésekkel, a nők új szerepével és a feminista mozgalom erősödésével is. Olvashatunk még háborús szakácskönyvekről, pálinkafőző üstök rézanyagának begyűjtéséről, a budapesti köztéri szobrok hadicélra történő felhasználásának tervéről, a munkaerő háborús „röghöz kötéséről”, harctéri karácsonyokról és frontról hazaküldött tojásszállítmányról is. A szociálpolitikát és a hadigondozást bemutató fejezet kiemelten, számos illusztrációval ismerteti gr. Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska fóti modelljét, azaz a háborús körülmények között meghökkentően széleskörű és tiszteletre méltó szociális tevékenységét. A grófnő jelmondata máig példát adhat: „Akinek érdemén felül van, adósa annak, akinek hibáján kívül nincs”. Száz évvel később az olvasónak a „Szétosztom sorsom a földnek, Mindegyik szegénye kapja” juthat eszébe a nem is olyan távoli múltból, ha ez még mond valamit manapság (a Guantanamera című kubai dal magyar szövegének részlete). A kötet végén – a közhangulat változásával kapcsolatban – a bűnbakképzéssel és a zsidóellenességgel foglalkozik a szerző, alapvetően szakirodalmi feldolgozások segítségével, ugyanakkor a hadseregen belüli, a felmentések jogosságáról lefolytatott nógrádi vizsgálat bemutatásával új adatokat is közöl. Van még feladata a történész-levéltáros társadalomnak, hogy az eddiginél átfogóbb képet tudjon adni a gazdasági életbe való állami beavatkozásról és a hátország életviszonyairól. Elég csak a szerzővel egyetértésben arra utalni, hogy a Hadtörténeti Levéltár őrzi a Hadfelügyeleti Bizottság hatalmas iratanyagát, Budapest Főváros Levéltárában találhatók a fővárosi ügyosztályok és vezetőik háború alatti iratai, az MNL Országos Levéltárában pedig az egyes minisztériumok (köztük a Belügyminisztérium csupán 1914 végéig átvizsgált iratai) és a hadiüzemek, gazdasági szervek anyaga. Érdemes lenne (bár itt-ott előkerülnek a kötetben) részletesebben foglalkozni a hadifogoly- és internálótáborokkal, a háborúellenes mozgalmakkal, a menekültek kérdésével, a „háborúban mi meghalunk, de mi nem ölünk” hazugságával, egyszóval, az emberrel a háborúban. Ady Endre Krónikás ének 1918-ból című versében azt írja a háború szörnyű hét köznapjairól és hatásairól, hogy „Kik olvasandják ezt, majd elképűlnek, / Ha ő szi vükben hív érzések fűlnek.” Két dolgot szeretnék ehhez hozzáfűzni. Egyrészt kívá nom a kötetnek és az olvasóknak, hogy – és ezt már botcsinálta költőként teszem hozzá – „ha erszényükben stramm pénzérmék gyűlnek” , vegyék meg és olvassák el Völgyesi Zoltán könyvét. Másrészt biztos vagyok abban is, hogy az első világháború gazdasági és társadalmi hatásaival, de számos más problémával is ismerkedni szándékozók elégedetten teszik le majd a kötetet, „és menten az archívumba repülnek” . Fiziker Róbert Irodalom 485
