Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Irodalom - „A források legfeljebb hiányosnak nevezhetők, [...] de szűkösnek aligha” (Völgyesi Zoltán: Harctértől a hátországig. Az első világháború gazdasági és társadalmi hatásai Magyarországon a levéltári források tükrében) Fiziker Róbert
összefoglaló munkát. Az újabb szerzők közül Bihari Péter mellett Tomka Bélát érdemes megemlíteni.3 A kötet négy nagyobb fejezetben foglalkozik a hadigazdaság működésével, az állam, illetve a férfiak és a nők megváltozott szerepével, a háború gazdasági, társadalmi és szociális hatásaival. Ezt megelőzően – a könyv legnagyobb terjedelmű fejezetében, nyilván a centenáriumra tekintettel – kiemelten foglalkozik a háború néhány meghatározó eseménysorával, így a szarajevói merénylet politikai hátterével és következményeivel, a Monarchia hadviselésre kevésbé alkalmas hadseregének hadicéljaival és mozgósításának hibáival, a háborús lelkesedéssel és a kivételes törvényekkel, végül pedig az olasz front eseményeivel.4 Az első fejezet tehát – a József főherceg emlékirataiban a 2. isonzói ütközetben elszenvedett veszteségekről közölt kimutatás pontosításán és néhány, kevésbé ismert forrás beiktatásán túl – nem feltétlenül bír újdonságértékkel, de remek, jó tollú, alapos összefoglalás, kiegészítve a dokumentumokról készült változó minőségű felvételekkel. Ennek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a közölt iratok nem csupán az illusztráció szerepét töltik be, hanem a szöveg szerves részét képezik, érdemes tehát végigolvasni őket. Az illusztrációk többsége gróf Károlyi Gyula fényképalbumából való, a későbbi miniszterelnök ugyanis tartalékos huszárhadnagyként az orosz fronton teljesített szolgálatot. Az országos levéltári anyag dominanciáját az is jelzi, hogy a lábjegyzetek legalább negyede is ezekre utal, és nem korábbi, természetesen felhasznált szakirodalmi hivatkozásokat ad meg. Persze az is előfordult, hogy bizonyos témaköröknél (például a tábori bordélyok esetében) a szerző – várakozásaival szemben – végül nem talált új, a korábbi ismeretanyagot kiegészítő vagy árnyaló levéltári anyagot, ezért csak összefoglaló jelleggel tudott írni a kérdésről. Az előkészítés alaposságát mutatja, hogy a recenzens csupán egyetlen értelemzavaró elütést talált, amikor arról értekezett a szerző, hogy egy adott egység tüzérségi eszközei – „a tábori ágyukat [!] leszámítva” – elavultak voltak. Ennél azért talán jobb volt a Monarchia hadianyag-ellátottsága. Ismeretes, hogy akkoriban fejlesztették ki a Škoda-gyárban a 30,5 centiméteres mozsárágyút, amelyhez még a háború végén is rendelkezésre állt ágyútöltelék. Ugyanakkor a szinte napi rendszerességgel kiadott veszteséglistákon a sérültek, azaz „ágytöltelékek” száma csak az egyik kategória volt az elhalálozottak és a hadifogságba esettek mellett. A kötet jó háromnegyedét kitevő „hatásvizsgálati” rész azonban számos új információt közöl. Megismerkedhetünk a hadigazdaság kiépítésével, a háborús hiánygazdaság jelenségével és az ellátási problémákkal, a különböző hadiüzemek Irodalom 484 3 Az említett gazdaság- és társadalomtörténeti munkák könyvészeti adatai megtalálhatók a kötet végén olvasható válogatott irodalomjegyzékben. 4 Jellemző, hogy az utóbbi, korábban az MNL Országos Levéltára honlapján, A hét doku mentuma címet viselő rovatban is közölt írás kimagaslóan a legnépszerűbb közlemény volt az elmúlt időszakban az online felületen. http://mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/doberdo_isonzo_es_az_olasz_ front_szaz_eves_csatai
