Levéltári Közlemények, 88. (2017)
A reformáció és magyarországi öröksége - Schramek László: II. József türelmi politikájának érvényesülése Pest megyében (1781-1789)
sem volt szükség a harang használatához. Soltvadkert református közössége részére például 1787-ben engedélyezték egy harangláb építését.117 A foktői református egyházközség kérelmezte Pest megyénél a kalocsai érsekség által 1768-ban elvett harangjának visszaszolgáltatását. A főegyházmegye megmakacsolta magát, ugyanis a helytartótanács intézkedéséig sem a harang visszaadására, sem az árának megtérítésére nem volt hajlandó. A kormányszerv egyrészt megfeddte a megyei hatóságot, mivel saját hatáskörben dönthetett volna a harangról, másrészt pártfogolta a református közösség kérelmét.118 Az 1783-ban újjáalakult óbudai református egyházközség 1787 nyarán közvetlenül a helytartótanácshoz fordult egykori harangjának visszaadása érdekében, a kérelmet a kormányszék Pest megye hatáskörébe utalta. A megyei vizsgálat 1787 decemberében egy 1778. évi, más ügyben készült jelentésre hivatkozva azt állapította meg, hogy a katolikusok a 18. század folyamán két harangot elvettek a reformátusoktól. Margalich János főszolgabíró nem törődött azzal a körülménnyel sem, hogy az 1778. évi vizsgálat alkalmával a tanúk nevét nem jegyezték fel, és nem eskették fel őket igazmondásra. A katolikus plébános döntése megmásítására kérte a megyét a tanúk szavahihetőségének kérdésessége miatt. Érvei között szerepelt a harangokon látható szentek és Szűz Mária alakja, valamint a korábbi egyházlátogatási jegyzőkönyvek, amelyek szintén megemlékeztek a harangokról.119 A megyei vizsgálatot követően, 1788 feb ruárjában Szemere Ferenc református ágens sürgette a harangok visszaadását vagy azok árának megtérítését.120 Stipsich Ferenc plébános levélben fordult Batthyány József esztergomi érsekhez álláspontja támogatása érdekében. A prímás 1788. április 9-i levelében támogatta plébánosát, és felhívta a helytartótanács figyelmét a korábbi eljárási szabálytalanságra. Kérte az eljárási határozat megsemmisítését, mondván, ha ilyen légből kapott kijelentéseken alapul egy döntés, akkor a vegyes lakosságú megyékben a nyugtalanság és zavargások nem állíthatók meg.121 A helytartótanács 1788. április 18-án új vizsgálat elvégzéséről rendelkezett, Pest megye azonban még május 4-i felterjesztésében is a református álláspont igazát ismerte el.122 A helytartótanács végső határozatában végleg megsemmisítette a megyei döntést, szintén az 1778. évi vizsgálat hiányosságai, illetve a harangokon látható szimbólumokra tekintettel. A református közösség állítólag azt sem tudta igazolni, hogy saját forrásból önttette a harangokat.123 Az említett esetek is jól jelzik a tendenciát, hogy a régi-új egyházközségek igyekeztek megszerezni a harangozás jogát. II. József türelmi politikájának érvényesülése Pest megyében 45 117Uo. 428., 44. lapalji jegyzet. 118MNL PML IV. 2. 13. kf. 305/1787. 1. 13. kf. 1525/1787. 4.; MNL OL C 76 (Dep. reg. Aug. et Helv. conf.), 1787. F. 68. 2. 119MNL PML IV. 2. 13. kf. 4686/1788. 11–12. 120MNL OL C 76 (Dep. reg. Aug. et Helv. conf.), 1788. F. 27. 11. fol. 1r. 121Uo. fol. 19r–22v. 122MNL PML IV. 2. 13. kf. 4686/1788. 30–32. 123MNL PML IV. 2. 13. kf. 4686/1788. 51–52.
