Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Mérleg - A tematikus történeti kutatások lehetőségei a Magyar Nemzeti Levéltárban. Műhelytanácskozás
Az elmúlt évek politikai változásai lehetőséget teremtettek arra, hogy az eddig zárt, vagy korlátozott mértékben kutatható levéltárak, pártarchívumok iratanyaga hozzáférhetővé válhasson. Megindultak azok a kutatások, amelyek eredményeként számos, a közelmúlt történelmével foglalkozó tanulmány jelent meg. Ezzel párhuzamosan – főleg a levéltárak munkatársainak köszönhetően – számos dokumentumkötet látott napvilágot, amelyekben a válogatás során a korábbi gyakorlattól eltérően, nem politikai szempontokat vettek figyelembe, hanem a rendelkezésre álló iratanyag alapján – amennyire lehetséges – teljes és hiteles képet igyekeztek festeni az elmúlt ötven év történelméről. A válogatás nehézségei után jelentkezik a kiadásra való előkészítés, annak minden buktatójával együtt. A Magyar Történelmi Társulat 1920-ban megjelent forráskiadási szabályzata alapjaiban nem elavult ugyan, ám értelemszerűen nem minden részletében felel meg a 20. századi források kiadása esetében. Az elmúlt 80 év során születtek az egyes részterületekre vonatkozó forráskiadási szabályzatok, ajánlások, valamint 1999 decemberében Budapest Főváros Levéltára és a Magyar Történelmi Társulat szervezett ebben a témakörben tudományos konferenciát, így azt is mondhatnánk, hogy ez a kérdés minden tekintetben szabályozott. A könyvesboltokba kerülő dokumentumkötetek eltérő színvonala bizonyítja, hogy a gyakorlatban ez egyáltalán nincs így. A pártiratok forrásközlését segítendő, a Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára című kiadvány 1986-ban tematikus számmal jelentkezett a témakörben, és a kiadványban megjelent egy forrásközlési útmutató is. Az ebben foglaltak – eltekintve a politikai helyzet ihlette részektől – kisebbnagyobb korrekciókkal akár a mai napig használhatóak lehetnének. Ebben is, és az azóta megjelent valamennyi forráskiadási szabályzatban felhívják a közlő figyelmét arra a fontos tényre, hogy a szöveghű kiadás nem jelenti egyben azt is, hogy betűhíven kell közölni a dokumentumokat. A szöveget mindig az érvényben lévő helyesírási szabályok figyelembevételével kell megjelentetni. A korszakkal foglalkozó összes történész számára jól ismert tény, hogy a vizsgált időszak forrásbázisa nemcsak rendkívül széles spektrumú, hanem igen nagy terjedelmű is. A szocialista kor megyetörténetével foglalkozó történészeknek – a témától függően eltérő mélységben – kutatniuk kell a közigazgatási iratokat (alispán, főispán, majd a tanácsi korszakban a megyei tanács iratanyaga), a párt és „szatellit” szerveinek (tömeg- és ifjúsági szervezetek, szakszervezetek stb.) iratanyagát, a gazdasági szervek (vállalatok, szövetkezetek, a szocialista ipar) iratait, az államigazgatás és a jogszolgáltatás területi szerveinek iratait, illetve az intézmények iratanyagát is. A nehézséget érzékeltetendő, álljon itt néhány adat az iratanyag menynyiségéről: az MDP dokumentumainak a Fejér Megyei Levéltárban őrzött terjedelme 23,76 iratfolyóméter (ifm.), az MSZMP iratanyagának terjedelme 506 ifm., míg a megyei tanács iratanyaga 1950 és 1990 között meghaladja az 1383 iratfolyómétert. Látható, hogy bár a fenti adatok a teljes iratmennyiségre vonatkoznak (így a vezetőtestületek iratait éppúgy tartalmazzák, mint a választott szervek, illetve az A tematikus történeti kutatások lehetőségei a Magyar Nemzeti Levéltárban – Műhelytanácskozás 453
