Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Mérleg - Csiky Annamária: Iratértékelési munka a magyar levéltári szakirodalomban
A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1950. évi 29. számú törvényerejű rendelete a levéltárakról az 1. §-ban így fogalmaz: „A történeti fejlődés írott emlékeit – mint a magyar társadalom fejlődésére vonatkozó értékes forrásanyagot – a jelen törvényerejű rendeletben meghatározott módon fokozott védelemben kell részesíteni, és azokat a kutatás számára hozzáférhetővé kell tenni.”18 E jogszabály tehát a „törté neti fejlődés írott emlékeit” tartja levéltárba adandónak, viszont nem határozza meg azon iratok körét, amelyek ebbe a kategóriába esnek. Ezenkívül a megfogalmazásban az is érdekes, hogy a „magyar állam” vagy „nemzet” helyett a „magyar társadalom” kifejezést használja. Végül kiemelném, hogy ebben a rendelkezésben célként a kutatás számára való hozzáférhetőség biztosítása szerepel, a jogszabály alapján kizárólag a történeti szempontból értékes anyagokat válogatnák ki. Az 1969. évi 27. számú törvényerejű rendelet a levéltári anyag védelméről és a levéltárakról az 1. § (1) pontban így fogalmaz: „A gazdasági, társadalmi, politikai, jogi, honvédelmi, tudományos, műszaki, művelődési vagy egyéb szempontból jelentős, történeti értékű iratokat levéltári anyagnak kell tekinteni és e törvényerejű rendelet szerint védelemben kell részesíteni.”19 A jogszabály következő pontjában ugyanez vonatkozik a kép- és hangfelvételekre is. Ez a meghatározás sokkal részletesebb, és több szempontra is felhívja a figyelmet, azonban még mindig csak az iratok történeti értékéről van szó. Érdemesnek tartom megjegyezni, hogy az „egyéb szempontból jelentős” kifejezés viszonylag tág határt szab az iratok értékelése során. Az 1995. évi LXVI. törvény értelmező rendelkezései között szerepel a maradandó értékű irat fogalma, amelyet így határoz meg a jogszabály: „a gazdasági, társa dalmi, politikai, jogi, honvédelmi, nemzetbiztonsági, tudományos, művelődési, mű -szaki vagy egyéb szempontból jelentős, a történelmi múlt kutatásához, megismeréséhez, megértéséhez, illetőleg a közfeladatok folyamatos ellátásához és az állampolgári jogok érvényesítéséhez nélkülözhetetlen, más forrásból nem vagy csak részlegesen megismerhető adatot tartalmazó irat”. 20 A maradandó értékű irat fogalma bővebb a történeti érték fogalmánál, hiszen magában foglalja a közfeladatok folyamatos ellátásához és az állampolgári jogok érvényesítéséhez szükséges információkat tartalmazó iratok körét is. Az „egyéb szempontból jelentős” kifejezés ebben a definícióban is megmaradt, ezzel lehetőséget adva a tágabb értelmezésnek. Az 1995-ben kiadott törvény óta ezt a meghatározást nem módosították, így azóta e megfogalmazás alapján próbáljuk meghatározni a levéltárba adandó iratok körét. Mérleg 428 18A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1950. évi 29. számú törvényerejű rendelete a levéltárakról. 19Az 1969. évi 27. számú törvényerejű rendelet a levéltári anyag védelméről és a levéltárakról. 20Az 1995. évi LXVI. törvény a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelmé ről.
