Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Mérleg - Csiky Annamária: Iratértékelési munka a magyar levéltári szakirodalomban
A levéltári durva selejtezésről című cikke,12 ami a selejtezés két típusának megkü lönböztetésével, célszerű alkalmazásukkal kapcsolatban adott hasznos iránymutatást. A szerző itt kifejtett véleménye szerint a durva és a finom selejtezés elsősorban nem alapelveiben, hanem módszereiben tér el. A finom selejtezés az iratok darabonkénti átvizsgálásával végezhető el, ami jelentős munkaidővel jár, „s ezért gazda ságossága, a nyerhető férőhely, az iratanyag jobb kutathatása szempontjából is el kell bírálnunk a munkatervekbe történő felvételét.”13 A durva selejtezés ezzel szem ben alig igényel munkaidőt, és ezért rendkívül hatékonynak nevezhető. Ort tanulmányából megtudhatjuk, hogy a 88.375/1960. LOK. sz. utasítás jelölte ki a durva selejtezés alá vonható iratok körét. Ezeket ügykörjegyzék nélkül is selejtezhetőnek nyilvánította. A durván selejtezhető iratok körét egyes állagrészek olyan nagyobb irategyütteseiben jelölte meg, amelyek forrásértékének megítéléséhez nincs szükség az ügyiratok darabszintű átvizsgálására, így tehát a selejtezés részletes selejtezési ügykörjegyzék készítése nélkül is elvégezhető.14 Ort János álláspontja sze rint az értékhatár alá sorolt szervek iratainak selejtezése is ide sorolható.15 A mai levéltári szakirodalom szerint a selejtezés lehet fondszintű, állagszintű, tétel- és ügyiratszintű. A legfrissebb jelentős összefoglalás, a Levéltári kézikönyv szerint létezik még általános (a selejtezendő anyag teljes egészére kiterjedő), részleges (az iratanyag csak egy részére vonatkozó), durva (csak formai jegyek alapján végrehajtott) és végül mintavétel alapján történő selejtezés. 16 A maradandó érték fogalmának kialakulása és jogszabályi meghatározásai Az iratértékelési tevékenység vizsgálatának legalapvetőbb szempontja az, hogy milyen kritériumok mentén határozzuk meg, hogy egy irat rendelkezik-e olyan értékkel, amely alapján a levéltár annak átvételét és hosszú távú megőrzését, kutathatóságát biztosítani hivatott. A levéltárba kerülő iratok jogszabályi meghatározásai az idők folyamán módosultak, így ezeket a változásokat szükségesnek tartom röviden bemutatni a legfőbb levéltári jogszabályok alapján. Az 1947. évi XXI. tc-ben még nincs egyértelműen meghatározva, hogy milyen értékkel bíró iratok kerülnek levéltárba. A törvény csupán a levéltár illetékességi körébe tartozó szerveket foglalja össze, megállapítva, hogy ezeknek „már nem használt iratait, amelyeket a vallás- és közoktatásügy miniszter az érdekelt miniszterrel egyetértve kijelöl”, 17 veszi át a levéltár. Iratértékelési munka a magyar levéltári szakirodalomban 427 12Ort János: A levéltári durva selejtezésről. Levéltári Szemle , 1966. 1. sz. 1–12. 13Uo. 1. 14Uo. 2. 15Uo. 3. 16Levéltári kézikönyv . Szerk. Körmendy Lajos. Budapest, 2009, 495. 17Az 1947. évi XXI. törvény a levéltárügy rendezéséről.
