Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Mérleg - Bernád Rita Magdolna: A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár gyűj tőközpontj ai
között összeállított pápai tizedjegyzékben az említett tizenhárom főesperesség között elsőként szerepel. A fejedelemség idején, a püspökség szünetelésével (1556– 1715) ez a főesperesség is megszűnt. A katolikus restauráció korszakában – ferences misszióknak köszönhetően – visszaállították, és 1766-ban a következő plébániák alkották: Abrudbánya, Gyulafehérvár, Alvinc, Borbánd, Csertés–Hondol, Nagy -enyed, Szerda hely, Nagyág, Szászsebes, Szászváros, Királybánya(toplica), Tövis, Verespatak, Víz akna és Zalatna.10 Az 1846-os sematizmusban 20 plébániával jegyzik fel: Abrud bánya, Gyulafehérvár, Alvinc, Boica, Borbánd, Csertés– Hondol, Drassó, Kőrösbánya, Magyarigen, Nagyág, Nagyenyed, Nagyhalmágy, Aranyosbánya (Offen bánya), Marosportus, Szászsebes, Topánfalva, Tövis, Tür, Verespatak és Zalatna.11 Az 1848–1849. évi szabadságharcot követően, Kovács Miklós püspök 1850-ben a gyulafehérvári főesperesi kerületet két kerületre választotta szét: hegyaljaira (Alba Campestris) és bányavidékire (Alba Montanus).12 Száz év elteltével, 1950-ben ismét összevonták őket egy főesperességbe „gyulafehérvári” név alatt. A hunyadi főesperesség már a tatárjárás előtt létezett, azonban első írásos említése a pápai tizedjegyzék korára tehető, ekkor tíz plébániával említik. Beke Antal őrkanonok és káptalani levéltáros ezt a sort még négy plébániával bővítette. A 14. században Hunyad vármegyében a Maros és a Cserna folyók mentét, valamint a Sztrigy alsó folyását magyarok lakták. Buday János az 1241–1556 közötti időszakra vonatkozóan 28 plébániát sorolt a hunyadi főesperességhez: Algyógy, Alkenyér, Arany, Bácsi, Bencenc, Brettye, Berény, Bózs, Déva, Felkenyér, Folt, Hátszeg, Vajdahunyad, Marosillye, Kásztó, Kéménd, Őraljaboldogfalva, Perkász, Pestes, Rápolt, Rákosd, Romosz, Solymos, Szarkafalva, Szászváros, Szentandrás, Szilvás és Tordos.13 A püspökség szünetelése alatt (1556–1715) ebben a térségben is nagy teret hódított a protestantizmus, a főesperesi kerület (vármegye) plébániáinak egy része evangélikus, másik része református lett. Ezt követően az első plébánia Hátszegen kelt életre 1691-ben. Hátszeget a ferences szerzetesek által kezdeményezett és irányított Vajdahunyad (1721), Déva (1723) és Szászváros (1731) követte. Ekkor még e négy plébánia a gyulafehérvári főesperességhez tartozott. A közigazgatási szempontból jelentősebb gócpontokon szükségessé vált a plébániák alapítása, például Marosillyén (1747) és Dobrán (1776). A 18. század végén, a bányaipar fejlődésével a kincstár több plébániát létesített. A vasbányászat fellendülésének köszönhető Ósebeshely (1730), Gyalár (1783), Kudzsir (1788) és Királybánya (1789) plébániáinak alapítása. 1795-ben visszaállították a középkori hunyadi főesperességet Hátszeg székhellyel.14 Mérleg 406 10Kovács Gyárfás: A bányavidéki róm. kath. Esperesi kerület plébániáinak története . Szamosújvár, 1895, 9.; Buday János: A hunyadi főesperesség rövid története . Budapest, 1912 , 39. 11Schematismus venerabilis cleri dioecesis Transsilvaniensis ad annum bissextilem a Christo nato MDCCCXLVI. Kolozsvár, 1846, 13–20. 12Schematismus venerabilis cleri dioecesis Transsylvaniensis . Kolozsvár, 1854. 13Buday: i. m. 25–29. 14Uo . 41–43.
