Levéltári Közlemények, 88. (2017)

Mérleg - Bernád Rita Magdolna: A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár gyűj tőközpontj ai

A főesperességi és a plébániai levéltárak összesítő jegyzéke 713 fondszámot tartalmaz, melyek magukba foglalják az egykori filiák településneveit is a jelenlegiek mellett. Az egyházmegyét ma a következő főesperesi kerületekre bontjuk: gyulafehérvári, hunyadi, szeben–fogarasi, erzsébetvárosi, sepsi–barcasági, kézdi–orbai, kolozs–

dobokai, belső-szolnoki, aranyos-tordai, küküllői, marosi, alcsík–kászoni, felcsíki, gyergyói és udvarhelyi. Ezek közül néhány dél-erdélyi főesperesi kerületet tíznél kevesebb plébánia alkot (pl. erzsébetvárosi – hat, szeben–fogarasi – hat), a székelyföldi főesperesi kerületeknél átlag 20 plébánia a jellemző, viszont az is előfordul, hogy a főesperesi kerületnek több mint 30 plébániája van (pl. udvarhelyi kerület – 35). A kisebb főesperességeknél jellemző a közös főesperesi hivatal. (Az erzsébetvárosi és a szeben–fogarasi kerületnek közös főesperese van, a gyulafehérvári és a hunyadi főesperesi kerületeknek szintén, valamint a marosi és a küküllői főesperességnek is.) Az iratok összegyűjtése és központba szállítása, amennyiben lehetett, a kezdetektől az 1990-ig létrejött iratokra terjedt ki. A 2016-ban begyűjtött iratoknál a felső időhatár ellenben már 2000 volt. Ugyanakkor a plébánián maradt és marad minden olyan irattári anyag, amelyre a kurrens ügyvitelben, a mindennapi irodaszolgálatban szükség van: például az aktuális iktatókönyvek, a bejegyzés alatt álló anyakönyvek (20. századiak) és a folyamatosan vezetett plébániai évkönyv (histo

ria domus), valamint az egyháztanácsgyűlési jegyzőkönyv.

Állományvédelem Az egyházközségi iratok korábbi tárolása a szokványos sekrestyén, irodai faszekrényen kívül a legkülönfélébb helyeken történt. A helyben lakó pap nélküli szórványplébániák meglehetősen gondatlan állapotban vannak, épületeik többségét bérbe adták, így az egyházközségek levéltárai is többféle károsodásnak vannak kitéve. A plébániai irategyüttesek ezért meglehetősen változatos helyszínekről kerülnek begyűjtésre. Az egyházüldözés évtizedeiben, az államosítástól való félelmükben az akkori plébánosok igyekeztek biztonságos menedéket nyújtani a történeti iratoknak. Ezért aztán a leggyakoribb őrzési helyek a sekrestye, a kórus, a harangtorony és az irodák különböző levéltári szekrényei voltak, de előfordult már kanapéalj, esetleg ágyneműtartó, sőt kamra és padlástér, de akár garázs is. A székelység tömbkatolikus vidékein is számos alkalommal találkozhatunk a szórványvidékekre jellemző állapotokkal, de nagyon sok példaértékű kivétel is létezik, ahol a helyi lelkészek gondosan rendbetett, évsorrendbe helyezett archívumot hoztak létre, néhol akár külső szakértők segítségét is igénybe véve. A levéltári anyag állapota többnyire a tárolási körülményektől függött: még ha gondatlan körülmények között is őrizték, de a hűvös, száraz helyen tárolt és nedvességtől, kártékony rágcsálóktól védett iratanyagok állapota rendszerint elfogadható, megfelelő volt. Problémát a beázott helyiségekben őrzött irategyüttesek Mérleg

404