Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Műhely - Csendes László: Sztálinista tájkép a „géniusz generalisszimusz” nélkül. Kisebbségi és vallási csoportok üldözése a Román Népköztársaságban
ben elkövetett kegyetlenkedésékkel. A bebörtönzött lelkész elítélte az állambiztonsági ügynökök növekvő arányú felhasználását, illetve a Vallási Felekezetek Osztályának és az országot vezető Román Munkáspárt vezetőségének egyházellenes fondorlatait. Nyilatkozata során Wurmbrand először állította élesen szembe a Romániában hivatalosan elfogadott (és szerinte nagyrészt megalkuvó) vallási közösségeket a földalatti (mártír) egyházzal. A kettő között tátongó szakadékot későbbi írásaiban gyakran hangsúlyozta, mert véleménye szerint az utóbbi képviselte az egyetlen autentikus vallási struktúrát hazájában. Becslése szerint a (neo)protestáns keresztények száma akkoriban közel kétmillió lehetett az RNK-ban, és ha figyelembe vesszük a magyar protestáns egyházat, a német, magyar és szlovák lutheránus gyülekezeteket, valamint a román, magyar és roma baptistákat, adventistákat, pünkösdieket, valamint más evangéliumi keresztény csoportokat (például az Oastea Domnului [„Az Úr Serege”] 21 tagjait vagy Jehova Tanúit), ez a szám valósnak bizo nyulhat. Richard Wurmbrand azt is kiemelte, hogy minden közösségben nőtt a szertartásokon résztvevők száma (vallási felekezettől függetlenül), mert a nehéz időkben sok hívő méltányolta az egyházi intézmények oltalmazó és vigasztaló szerepét, viszont a gyülekezetek mind kevésbé bíztak az új vezetőkben, és nem tárták fel előttük valós problémáikat. Vallomásában Wurmbrand nyíltan elítélte a Securitate bomlasztó tevékenysé gét, amely a zsaroláson és a rágalmazáson túl az egyház törvényes képviselőivel folytatott őszinte párbeszéd elutasításán alapult. A lelkész konkrét példákat is hozott arra nézve, hogy a hatóságok többször kaptak hamis információkat az egyes vallási felekezetekre erőszakolt informátoroktól. Nem kis teljesítmény, hogy mindezt pont a politikai rendőrség fogságában tette. Miután rámutatott, hogy a kommunista vezetésnek a kisebbségi egyházakkal szemben alkalmazott káros és szűk látókörű intézkedései pánikot keltenek, leírta a folyamatos rettegést és a méltánytalan vallási üldöztetés kapcsán érzett felháborodást. Az első, Wurmbrand által helytelenített intézkedés az volt, hogy az állam nevezte ki a papokat. Ez ahhoz vezetett, hogy a közösségek megbecsült és kedvelt lelkipásztorait eltávolították pozíciójukból, majd olyan lelkészek és prédikátorok jöhettek a helyükre, akik saját egyházuk érdekeit sértő intézkedéseket vezettek be, és közrejátszottak a bizalomhiány kialakulásában. Richard Wurmbrand ezt az állítását főleg a pünkösdi, adventista és baptista egyházakból hozott példákkal támasztotta alá, majd rosszallásának adott hangot a kisebbségi vallási csoportok vezetőinek letartóztatásával kapcsolatban. Az egyházak szempontjából törvénytelenül kinevezett vezetők nem tudták „kezelni” a gyülekezetek jogos felháborodását, Sztálinista tájkép a „géniusz generalisszimusz" nélkül 375 21Az Oastea Domnului a Wurmbrand által mártírnak nevezet földalatti egyház része volt. Lelki és szellemi vezetőjének az ötvenes évektől az 1989-ben bekövetkezett haláláig Traian Dorz költő számított.
