Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Műhely - Csendes László: Sztálinista tájkép a „géniusz generalisszimusz” nélkül. Kisebbségi és vallási csoportok üldözése a Román Népköztársaságban
melyet választott lelkészeik erőszakos eltávolításának kapcsán éreztek. (Mutatis mutandis ezt a mózesi vallású, illetve a muszlim hitű emberekre is érvényes állítás nak tekinthetjük.)22 A vallomás, mely az eltelt idő távlatából ma inkább egy vádiratnak tűnik, azt is sérelmezte, hogy az eredetileg hatósági engedéllyel épített imaházakat (és más vallásgyakorlási helyeket) az állam egyszerűen kisajátította. A tulajdonjog megvonását a vallási közösségek joggal tekintették az állam újabb árulásának. Wurmbrand nyíltan szólt a koncepciós perek sorozatáról is, amelyekre álláspontja szerint azért került sor, hogy az állam számára kellemetlen kisebbségi egyházak vezetőit és prédikátorait kompromittálják. A karácsonykor vagy húsvétkor tartott bűnügyi perek szerinte egyértelmű támadások voltak a keresztény hit ellen. Wurmbrand számos példát hozott fel arra nézve is, hogy az állam ártatlan csoportok és személyek ellen indított sajtókampányokat. Valóságos rágalomhadjáratok kezdődtek, amelyek úgy láttatták a kisebbségi felekezeteket, mint „reakciós kémfészkeket”. A keresztény hívők erőszakos munkahelyi áthelyeztetését, „reakciós elemként” való megbélyegzését és a különféle fenyegetőzéseket is elítélte Wurmbrand. Például: a gyerekek nem vállalhatják hitüket, ha vallási okokból kizárják őket az iskolai oktatásból – állapította meg. Nyilatkozatának végén Richard Wurmbrand számos más diszkriminációs intézkedést is helytelenített, főleg azt, hogy az állam nem hajlandó elismerni olyan közösségeket, amelyek bevett vallásgyakorlattal és szertartási renddel rendelkeztek. Bár nem említi külön a görög katolikusokat vagy Jehova Tanúit, egyértelmű, hogy észrevétele rájuk is vonatkozik. * 1956-ban, az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának Galyatetőn tartott találkozójára készülődve Ravasz László magyar református püspök23 is összefog lalta nézeteit a kommunista államok egyházpolitikájáról és a közép-kelet-európai vallási közösségek általános helyzetéről. Szövege „jó tanácsként” jutott el az Műhely 376 22Ali Osman Becmambet imám (1912–2013) legendás volt a romániai tatár közösségben, nemcsak mint a kommunizmus túlélője, hanem mint olyan kommunistaellenes aktivista is, akinek kiváltságul jutott, hogy megérhette a kommunista rezsim összeomlását. Omurcea faluban született a történelmi Dobrudzsa régióban, és arra használta fel klerikális pozícióját, hogy segítséget nyújtson a krími tatár menekülteknek. Becmambet imámot Kurt Amet Mustafa és Sîdîk Ibrahim H. Mîrzî volt muftikkal együtt tartóztatták le. A hatóságok csak ezután rendeztek koncepciós pert, melyben tizenkét év börtönbüntetésre ítélték őket. Sîdîk Ibrahim H. Mîrzî 1959-ben, a văcăreşti-i börtönben halt meg. Az ellenálló tatár lelki vezetőket gyakran ítélték életfogytiglani kényszermunkára, így sokan a koncentrációs táborokban haltak meg. Összesen 18 muszlim lelki vezetőt tartóztatott le a Securitate . (lásd ACNSAS, Fond-D, i. sz. 14718, 138. l.) Enan Curtmola a nagy enyedi börtönben halt meg politikai fogolyként. Az 1906-ban épített bukaresti mecset helyén a kommunista vezetés a „munkásosztály hőseinek” hozott létre temetkezési helyet. (lásd ACNSAS, Fond-P, i. sz. 10679, VIII. kötet, 84–95.) 23Életéről lásd Hatos Pál: Szabadkőművesből református püspök. Ravasz László élete . Budapest, 2016.
