Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Műhely - Csendes László: Sztálinista tájkép a „géniusz generalisszimusz” nélkül. Kisebbségi és vallási csoportok üldözése a Román Népköztársaságban
kérdések legalább ugyanannyira foglalkoztatták Richard Wurmbrand-ot15 – aki több mint egy évtizedet töltött a román börtönökben, mielőtt 1956-ban csatlakozott a „magyar szertartású” lutheránus egyházhoz –, mint Ravasz László református püspököt vagy a mai egyháztörténészeket. Wurmbrand a kommunista rezsim békés, de rendkívül aktív ellenfele volt. Az elnyomott vallási csoportok és a politikai vezetés közötti párbeszédben látta a kialakult krízis megoldását. 1959. március 17-én (utolsó letartóztatása alkalmával)16 rend hagyó módon kezdte vallomását: „Miért csak akkor beszélnek velünk, a vallási élet kép viselőivel, ha rács mögött vagyunk?”17 Szavai megdöbbentő egyszerűséggel foglalták össze az állam és az egyház kapcsolatát a román kommunista terror második hulláma18 alatt. A folytatásban Richard Wurmbrand sok hívő meggyőződésének adott hangot (talán tompítva a kétségbeesés felhangjait), amikor úgy fogalmazott, hogy „Romániában egy vallásellenes üldöztetés küszöbén állunk.”19 Nézete szerint böl csebb lett volna továbbra is nyílt kapcsolatot tartani a román állam és a nyugati vallási mozgalmak képviselői között, de ehhez újra kellett volna értékelni az Egyházak Világtanácsának szerepét,20 fel kellett volna hagyni a vallási kisebbségekkel szem Műhely 374 15Richard Wurmbrand (1909–2001) Isztambulban született egy zsidó fogorvos családjában. Bár fia tal korában a kommunizmus hatása alá került, miután 1939-ben megtért, egész életét a keresztény hit terjesztésének szentelte. Előbb Moldvában térített, majd Bukarestben. 1956-ban a kolozsvári evangélikus püspökségen tett vizsgája után Argay püspök támogatásával letehette a lévita-lelkészi esküt. 14 évet töltött a román kommunista pártállam börtöneiben, ahonnan nyugati hittestvérei 10 000 dollárért váltották ki (őt és családját). 1965-ös távozása után rendkívül erélyesen lépett fel világszerte a keresztényüldözések és a kommunista ateizmus ellen. Írásai 15 nyelven jelentek meg. 16Arhiva Consiliului Naţional pentru Studierea Arhivelor Securităţii (a továbbiakban: ACNSAS), Fond-I, i. sz. 157078, II. kötet, 351–374. 171954-ben a bebörtönzött katolikus Márton Áron püspököt Dr. Petru Groza, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke kereste fel. Lásd Csendes László: Biserica poate învinge comunismul [...] botezând. In: Márton Áron: un episcop catolic pe calea crucii . Kolozsvár, 2013, 89–104.; Uő: Párbeszéd a börtönben. Gheorghe Gheorghiu-Dej kormányának viszonyulása a római katolikus egyházhoz. In: Marton József et al. (szerk.): Ecce sacerdos magnus. Tanulmányok Márton Áron püspökké szentelésének 75. évfordulójára. Budapest, 2014, 123–166. 18Az RNK kommunista nómenklatúrája először 1948-ban indított támadást a kisebbségi egyházak ellen. A terror 1955-ben hagyott alább, majd 1956–1964 között újabb terrorhullám söpört végig az ország vallásos csoportjai fölött. 19Itt jegyezném meg, hogy Bukaresten, Sztálinvárosban (Brassóban) és Orsován a hatóságok több monumentális protestáns templomot romboltak le, mintegy szimbolikus háborút is viselve. Bukaresten a Sala Palatului (azaz Palotacsarnok) a volt királyi palota közelében épített protestáns templom helyére épült, míg a mai Brassóban az Aro Hotel váltotta fel a városközpont hajdan épült protestáns templomát. Az orsovai evangélikus templomot a Duna vize alá süllyesztették. 20A magyar protestáns lelkészek többsége nemcsak Gavrilă Birtaş államvédelmi ezredes szerint volt a „horthysta, a nyilaskeresztes és az imrédysta mozgalmak tagja”, de a politikai rendőrség országos szintű első ügyosztályának parancsnoka azért is veszélyesnek tartotta őket, mert „1944. augusztus 23-a után jogellenesen hatalomra törtek, és a Magyar Népi Szövetségen belül soviniszta politikát folytattak.” Birtaş az unitárius felekezet vezetőit abban is bűnösöknek találta, hogy mivel „Angliában tanultak, az imperialista ideológia befolyása alá kerültek ”. (Lásd ACNSAS, Fond-D, i. sz. 12577, 2. kötet.)
