Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Műhely - Csendes László: Sztálinista tájkép a „géniusz generalisszimusz” nélkül. Kisebbségi és vallási csoportok üldözése a Román Népköztársaságban
hassanak (annak ellenére, hogy fogalmuk sem volt róla milyet, hiszen azelőtt ilyen még nem volt). Az állítást, miszerint nem a bírók, hanem a párt vezetősége készítette elő a politikai perek során a vádemelést, az ítéletet és a kiszabott büntetéseket, egy sor 1954-es, a pártszerveken belül keletkezett dokumentum is alátámasztja. Egy kirívó példát találunk erre a Román Munkáspárt politbürójának 1954. szeptember 23-án tartott ülése nyomán készült jegyzőkönyvben. Eszerint a „Luka László6 vezette áruló klikk” elleni pert levezénylő bíró felkészítésénél előre eldöntötték, kit fognak elítélni és kit engednek szabadon. Volt olyan eset is, amelyet úgy kezeltek, hogy „majd meglátjuk”. „Dinu Constantin esetében, aki jó kohászati szakember, majd meglátjuk, hogy a tevékenysége veszélyes-e az államra vagy sem. Ha nem veszélyes, Dinu Constantint szabadon engedjük.”7 Luka perét a kommunista igazságszolgáltatás szemléltetésére szánták, ezért számos aktivistát és párttagot hívtak meg az „eseményre”, többek között propagandistákat, Zsil-völgyi bányászokat és székely gazdákat a Magyar Autonóm Tartományból.8 A „tömegeket” tájékoztatták az eljárás tartalmáról, különös hangsúlyt fektetve az előző pénzügyminiszter által elkövetett bűncselekményekre és arra, hogy a klikk mekkora veszélyt jelentett Romániára, amíg le nem leplezték. Más szóval a per a párttagok számára „a tanulás hatékony forrásává” vált, amely arra buzdított, hogy fokozzák az osztályellenséggel szembeni politikai éberségüket.9 1958-ban a büntető törvénykönyv és a büntetőeljárási törvénykönyv módosításával a hatóságok már gyakorlatilag korlátlan számú intézkedést hozhattak bárkivel szemben, akár a legnevetségesebb okokból kifolyólag is. A módosítások után a büntető törvénykönyv 209. cikke törvénysértésnek minősítette az „ellenséges vitákat” és „a közigazgatás vagy az RNK szövetségeseinek megváltoztatására tett kísérletet” is.10 Látva, hogy a hivatalos propaganda folyamatosan mondvacsinált hősöket éltet,11 a munkáspárt régi-új kormányosa, Gheorghe Gheorghiu-Dej is kezdte elvárni a hivatalos román narratívától, hogy az 1933-as Griviţa gyártelepi munkássztrájkok főhősének szerepét megkapja, és úgy beszéljenek róla, mint az 1944 Sztálinista tájkép a „géniusz generalisszimusz" nélkül 371 6 Luka László, románul: Vasile Luca (1898–1963), romániai magyar kommunista politikus, 1947– 1952 között pénzügyminiszter. 1952-ben kizárták a pártból, majd halálra ítélték, amit később életfogytiglani börtönbüntetésre változtattak. 7 Lásd Gheorghe Onişoru: Pecetea lui Stalin. Cazul Vasile Luca . Târgovişte, 2014. 8 A Magyar Autonóm Tartományt 1952-ben hozták létre szovjet nyomásra, Marosvásárhely köz ponttal. 1960-ban átalakították, és az új elnevezése Maros-Magyar Autonóm tartomány lett. 1968-ban szüntették meg 9 A vádiratot/vádhatározatot a per után kiadták egy brosúrában, kizárólag belső használatra. 10Tănase Stelian: Intelectualii ca masă de manevră. Supliment , 1998. augusztus–szeptember 22. 11Olyanokat, mint Vasile Roaită, az 1933. februári nagy griviţai román munkássztájk idején agyon lőtt vasutas (akiről kiderült, hogy a korábbi rendszer titkosrendőrségének – Siguranţa – volt a besúgója), vagy Elena Pavel (született Sîrbu), aki a második világháború alatt lett egy amerikai bombázás áldozata.
