Levéltári Közlemények, 88. (2017)

Műhely - Csendes László: Sztálinista tájkép a „géniusz generalisszimusz” nélkül. Kisebbségi és vallási csoportok üldözése a Román Népköztársaságban

369

CSENDES

L

ÁSZLÓ

SZTÁLINISTA TÁJKÉP A „GÉNIUSZ GENERALISSZIMUSZ” NÉLKÜL KISEBBSÉGI ÉS VALLÁSI CSOPORTOK ÜLDÖZÉSE A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN Miféle társadalmat eredményezett Sztálin despotikus uralma és a tantételszerű írásaiból összeálló eklektikus ideológiai elegy? Több volt Sztálin politikai kurzusa1

Zsdanov kultúrpolitikájának, Kaganovics propagandájának és Berija titkosszolgálatának összegénél? Miként befolyásolta mindez a kisebségi létet és a vallási csoportok mindennapjait a Román Népköztársaságban? Ezekre a kérdésekre keresek válaszokat tanulmányomban. Sztálin halála után úgy tűnt, hogy a szovjet szatellitállamok helyzete megváltozik, és lehetővé válik a rendszer újragondolása. A modell már adott volt: Titó marsall szocializmusa, amely részben eltért a generalisszimusz normáitól, és nemzeti alapon közelítette meg a kérdést. (Persze továbbra is csak a csalhatatlannak kikiáltott párton belül, hiszen azon kívül fűnek sem volt szabad nőnie.) Végül a Kreml jelölte ki az államszocializmus átalakításának határait, előbb az 1953-as német felkelés, majd az 1956-os magyar forradalom brutális leverésével.2

Azok előtt, akik figyelemmel kísérték Sztálinnak a Lenin Mauzóleumba való temetése és a Kreml falában található Nekropoliszba történt újratemetése közé eső idők ideológiai átalakulásait és hatalmi praxisát, egy olyan társadalmi berendezkedés képe tárult fel, amely a megtévesztésre és az önáltatásra épült. Ezekben az években a kommunista propaganda még mindig egy harcosan ateista politikai „vallásként” láttatta saját ideológiáját, azt terjesztve, hogy ennek a durva és merev hangsúlyai Sztálinnal együtt eltűntek. Bár kényszermunkát is használtak a gyorsabb modernizáció érdekében, el is ítélték (noha ezáltal a rendszerüknek saját magát kellett elítélnie) és megtagadták ennek alkalmazását.3

1

Lásd Robert Gelatelly: Stalin’s Curse: Battling for Communism in War and Cold War

. Vintage,

2013; Edward Arfon Rees (ed.): The Nature of Stalin’s Dictatorship: The Politburo, 1928–1953

.

Houndmills, 2003; valamint Timothy Synder – Ray Brandon (ed.): Stalin and Europe: Imitation

and Domination, 1928–1953. Oxford University Press, 2014.

2

Nikos Zachariadis (1903–1973) esete is ékesen bizonyítja, hogy a moszkvai vezetésnek nagyon

veszélyes vállalkozás volt nemet mondani. Mint ismeretes, a görög kommunista vezér szibériai száműzetése után, titokzatos körülmények között halt meg. Kevésbé köztudott viszont, hogy Gheorghe Gheorghiu-Dej román pártvezér és miniszterelnök is részt vett az eltávolítását eldöntő bizottság munkájában. 3

Jól példázza a sztálinista kontraszelekciót, hogy egyedül Nikita Hruscsov menekült meg a „kol

lektív vezetés” következményeitől, és kizárólag azért, mert szenvedélyes apparatcsikként mindig „úgy táncolt, ahogy Sztálin fütyült.” Lassanként eltűnt a politikai színtérről Georgij Malenkov