Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Műhely - Sági György: Nuspl János bácskai német plébános összefoglaló jelentése az 1944 utáni délvidéki megtorlásokról (Forrásközlés)
szinte vadon nőttek fel. Mivel anyjuknak szinte állandóan munkára kellett mennie, ez sem igen foglalkozhatott gyermekeivel. Egyesek ennek ellenére mégis igyekeztek gyermekeiket a legszükségesebbre megtanítani. Itt-ott egy-egy tanítónő oktatott titokban kisebb gyermekcsoportokat. 7. Papok a táborban A Bácskában a partizánok elsősorban a magyar katholikus papokra vetették magukat, a Bánátban pedig a német egyházközség lelkészeire. Mintegy 10–12 német nemzetiségű kath. pap lelte ott azon időkben halálát, és pecsételte meg vérével nyájához való hűségét. Mások pedig a különféle internáló tábor valamelyikébe kerültek. Hasonlóképen táborba vettettek egyes bácskai, szerémségi és más vidéki német nemzetiségű lelkészeket. Weinert Péter prépost, bács-palánkai esperes-plébános az újvidéki munkatáborban lelte halálát. Többnek komoly bántalmazásban, mindannyinak pedig gyakori megaláztatásban volt része. „Márkó”, az újvidéki munkatábor politikai komisszáriusa – egyébként óbecsei cipész – legszívesebben az udvart vagy az utcát söprette velük, ha látogatói voltak. A papokat éppoly kemény testi munkára fogták, mint a többi táborlakót. Papi funkciót nem végezhettek, templomba nem járhattak, szentmisét nem mondhattak, legfeljebb titokban. E tekintetben helyzetük a mai napig nem változott. Az idők folyamán a partizán hatóságok gyanakvása és ellenséges indulata velük szemben egyre növekedett. Igyekeztek őket lehetőleg távol tartani a néptől, nehogy befolyásra tehessenek szert. Érezhető volt, hogy okot és ürügyet keresnek, melyek alapján bíróság elé állíthatnák őket. Egy Riesz Anna nevű intelligens leányt az OZNA58 – megfelel az orosz GPU-nak vagy a német GESTAPO-nak – hirtelen elhurcolta a rudolphsgrádi táborból Becskerekre, és reászegzett revolverrel igyekezett tőle vallomást kicsikarni a papok ellen. A leány azonban ellenállt minden megfélemlítésnek. Sikerült neki az OZNA fogházából megszöknie és kijutnia Bajorországba a hozzátartozóihoz. – A papokat egyszerűen „ellenséges elemeknek” deklarálták. Szülőföldjükön, működési helyeiken is kerestek ellenük terhelő adatokat, de hasztalanūl. Ezen papok ellátásáról főképpen néhány otthonában megmaradt hívük és ismerősük gondoskodott kitartóan és hűségesen. Ellátták őket pénzzel, ruhával és élelemmel, és ezt teszik még a mai napig is. – A táborokat folyó év január és február havában szétosztották, de a papokat nem akarták szabadon bocsátani. Végül is Dél-Bánátba helyezték őket, Károlyfalvára (Karlsdorf, Banatski-Karlovac, most: Rankovićevo), egy úgynevezett „Aggok házába”. Ezen Aggok háza egy, a német hadsereg által felépített, téglafalú, 117 m hosszú és 20 m széles barakkból áll. Ebbe azon német táborlakók kerültek, kik öregségük vagy más testi fogyatékosságuk miatt a munkára alkalmatlanok. Ide kerültek tehát a papok is, és két külön szobában nyertek elhelyezést, az egyikben az idősebbek, a másikban a fiatalabbak, kiket az igazgató – volt alsókubini cipész – munkára még alkalmasaknak tart. Az időseb-Műhely 362 58OZNA, azaz Népvédelmi Osztály, Jugoszlávia állambiztonsági szolgálata 1944–1946 között.
