Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Műhely - Sági György: Nuspl János bácskai német plébános összefoglaló jelentése az 1944 utáni délvidéki megtorlásokról (Forrásközlés)
Egyéb kisebb-nagyobb táborokban: Bosznia-Horvátország, különböző munkatáborok, mintegy 10–15 000 hozzávetőleges becslés szerint. A kivégzettekkel együtt a jugoszláv németség veszteségét halottakban mintegy 80–100 ezerre lehet becsülni, ezek között mintegy 5000 (ötezer) gyermek. A gyermekek között a csecsemők voltak az első áldozatok, mivel az éheztetés következtében az anyák nem tudták őket táplálni. Mikor ezekben a gyűjtőtáborokban, az est leszálltával, a határban végzett munka után hazatérőben, a rőzse és szárkötegek terhe alatt meggörnyedt gyermeklányok és nők végeláthatatlan seregét látta az ember, akkor döbbent rá igazából, hogy mekkora gonoszság az, amit ezen megkínzott emberek ellen elkövettek. 5. A táborok vezetősége A táborok vezetősége közt intelligens, iskolázott embert sohasem lehetett látni. Éppen a legnagyobb gyűjtőtáborok parancsnokai gyakorta 22–30 éves fiatalemberek voltak. A járeki tábor parancsnoka egy ideig egy nő volt, és ennek idejében volt ott a legborzalmasabb a helyzet. A rezsőházai tábor parancsnoka is nő volt egy ideig, erről hírlett, hogy szerette a gyermekeket és igyekezett a helyzetükön segíteni. Egy munkatábor „Dušan” nevezetű parancsnoka, kit hosszú nyaka miatt „Langhals”-nak neveztek, hír szerint azzal szórakozott, hogy a nők nyakára kötelet vont, felhúzta őket egy fára, és mikor már eszméletüket vesztették, ismét lebocsátotta őket. – „Büntetés”-ből áthelyeztetett a molifalvai gyűjtőtáborba intendánsnak. A parancsnokok között kevés volt, ki megértést tanúsított volna a tábor népével szemben. Az őrök között még inkább akadt, ki emberi érzésről tett tanúságot. 6. Gyermekek a táborokban A gyermekek a nagy gyűjtőtáborokban voltak elhelyezve, s a nélkülözést és szenvedést korán megismerték. Az éhínség idején gyakran a gyermekek is kiszöktek a táborból, hogy a környező falvakban élelmiszert, ruhát kéregessenek. Nem egy gyermek mentette meg ezáltal anyját vagy nagyszüleit, a rokonait az éhhaláltól. Az elárvult gyermekeket és az Oroszországba hurcolt szülők gyermekeit57 lassan-las san kivonták a táborokból, és gyermekotthonokban helyezték el. Ezeknek a gyermekeknek a száma becslésem szerint elérheti az 1–2 ezret. Jelenleg az egész országba szerteszéjjel vannak szórva, kisebb csoportokban a szerb gyermekotthonokban elhelyezve, nyilván abból a célból, hogy származásukat, szüleiket, nyelvüket és hitüket elfelejtsék. Az Oroszországból Németországba visszatérő szülők levélbelileg [!] kétségbeesve keresik gyermekeiket, de nincsen, ki segítségükre lenne. Ezen gyermekek gondosan vannak ruházva, jó ellátásban részesülnek, iskolákba járnak, de előre látható, hogy ateistákat és kommunistákat igyekeznek belőlük nevelni. – Amíg a gyermekek a táborokban tartózkodtak, a táborok vezetősége részéről semmiféle oktatásban nem részesültek, írni-olvasni nem tanultak, 3 éven keresztül Nuspl János bácskai német plébános összefoglaló jelentése az 1944 utáni délvidéki megtorlásokról 361 57Eredetileg Nuspl azt írta, hogy „gyermekeket”, majd ezt áthúzta és a „szülők gyermekeit” szókap csolatra módosította a megfogalmazást.
