Levéltári Közlemények, 88. (2017)
A reformáció és magyarországi öröksége - Schramek László: II. József türelmi politikájának érvényesülése Pest megyében (1781-1789)
A két nagy protestáns felekezet számos templomot elveszített az 1711 és 1781 közötti hét évtized során, azonban (igaz, csekélyebb számban) új közösségek is születtek. A szigorúbb intézkedések inkább az 1750 előtti időszakra jellemzők. Az 1770-es években már számottevően több a Pest megyei protestánsokra nézve kedvezőbb közigazgatási határozat, mint a hátrányos. Kialakult a templomépítésre vonatkozó eljárásrend is: ehhez tartozott a vallásgyakorlat múltjának vizsgálata, a hívek összeírása, a pénzügyi alapok vizsgálata, az épület szemrevételezése. A katolikus érdekérvényesítés korlátozása, illetve a protestánsokkal szembeni türelmesebb politika a bécsi udvar 1760 utáni döntéseiben jól megfigyelhető.53 A jelenség Pest megyében is érvényesült az 1770-es években, jóllehet néhány restriktív rendelkezés ekkor is napvilágot látott. A türelmi rendelet végrehajtása A protestáns nemesség rendkívül sokat várt II. József trónra lépésétől, mivel korábbi magyarországi utazásai során kifejezetten barátságosan viselkedett képviselőikkel.54 A fokozott érdeklődést indokolta a két egyház híveinek nagy száma mind országos, mind Pest megyei szinten. Az első, 1784. évi – felekezeti adatokat nem tartalmazó – magyarországi népszámlálás Pest megyében mintegy 263 529 lakost talált.55 Az 1774 és 1783 közötti lélekösszeírások szerint a lakosság 63,4 szá zaléka vallotta magát katolikusnak, 33,2 százaléka protestánsnak, 2,3 százaléka görögkeletinek és mintegy 1 százalék zsidónak.56 Ennél valamivel árnyaltabb képet rajzol az evangélikus Pesti Egyházkerület 1786. évi és a Dunamelléki Református Egyházkerület két esztendővel későbbi összeírása. A két egyház felmérése 101 településre terjedt ki, ahol 25 207 evangélikus és 70 273 református személy élt, összlétszámuk tehát 95 480 főt tett ki.57 II. József türelmi politikájának érvényesülése Pest megyében 35 53Ravasz: i. m. 109.; Mályusz: i. m. 132.; Kosáry: i. m. 369.; Joachim Bahlcke: A magyar püspöki kar és a Habsburg Monarchia. Együttműködéstől a konfrontációig (1686–1790). METEM, Budapest, 2013, 397. 54Mályusz: i. m. 177. 55Danyi Dezső – Dávid Zoltán (szerk.): Az első magyarországi népszámlálás, 1784–1787 . Budapest, 1960, 122. A lakosság számáról eltérő adatot közölnek (272 290) kötetük összesítő táblázatában (50.); Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye népességi és nemzetiségi viszonyai (1701–1840). In: Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához II. Budapest, 2008, 265–359., itt 298. 56Őri Péter: A demográfiai viselkedés mintái a 18. században. Lélekösszeírások Pest megyében, 1774– 1783. Budapest, 2003, 174. 57EOL Pesti Esperesi Kerület iratai (a továbbiakban: PEK ir.) D/8. és DREL A 1-a. 5. k. 321–333. Páty község esetében nem szerepelt adat a református hívek számával kapcsolatban, ott csupán egy másik kimutatás a családok egymáshoz viszonyított számát tartalmazta (lásd MNL PML IV. 2. Pest-Pilis-Solt Vármegye „II. József-féle” iratai. Germanica. 6. kf. 166/1789. 8.), amelynek arányában az 1784. évi népességet felosztottuk a különböző felekezetek között.
