Levéltári Közlemények, 88. (2017)

Műhely - Sági György: Nuspl János bácskai német plébános összefoglaló jelentése az 1944 utáni délvidéki megtorlásokról (Forrásközlés)

határozatokat később a beogradi [!] szkupstina46 magáévá tette, és így „törvénye

rőre” emelte. – A kiűzetés végrehajtásánál nem voltak tekintettel arra, hogy egy család hitlerista volt-e vagy nem, hanem az idő folyamán, csekély kivétellel, az összes németeket kiűzték otthonukból, megfosztották vagyonuktól, minden legprimitivebb joguktól, és a különböző táborokban rabszolgasorsra juttatták őket. A kiűzetés nagyjából a következő eljárás szerint történt. A községet partizánok szállták meg. Ezután végigmentek az utcákon, és minden elűzendő családhoz betértek. Felszólították a házbelieket, hogy 10–20 perc múlva, kevés fehérneművel, hagyják el a házat és gyülekezzenek az utcasarkon. Ha végigértek egy utcasoron, akkor viszszafordultak és kezdték a házban lévőket kiűzni, ha azt még nem hagyták volna el. Ennek megtörténte után a népet a falu szélén vagy a falu egyik terén összeterelték. Itt különböző csoportokba osztották őket. A gyermekeket elválasztották a szülőktől, hogy öregszüleikkel vagy más rokonnal a nagy gyűjtőtáborokba küldjék őket. Külön csoportba kerültek a munkaképesek. Ezek egyik része esetleg még saját falujában maradt a szükséges munkák elvégzésére. Más csoportokat esetleg azonnal továbbítottak más munkatáborok felé. Előszeretettel választották el egymástól a családtagokat: férjét a feleségtől, felnőtt leányt az anyjától. Rendszerint ott helyben még kifosztották őket, elvéve tőlük jobb ruhaneműjüket, úgyhogy mint kifosztott koldusok kerültek az országútra. Mennyi keserűséget szenvedett így ez a nép, és hány ezren nem látták soha többé egymást, ennek csak a jóisten a megmondhatója.47

Általában kétféle tábort lehetett megkülönböztetni: a munkatáborokat és a nagy gyűjtőtáborokat. A munkatáborokban csak munkaképes egyének voltak. Kezdetben csaknem minden bácskai és bánáti városban és minden német helységben volt egy kisebb-nagyobb munkatábor. Lakóik száma 100 és 2000 között mozgott. – A gyermekeket, az aggokat, a munkaképteleneket stb. a nagy gyűjtőtáborokba küldték. Voltak azonban e gyűjtőtáborokban munkaképesek is tekintélyes számmal. Ha a munkatáborban valaki megbetegedett vagy kidőlt, azt elküldték a gyűjtőtáborba, hol az élelmezés még silányabb volt, mint a munkatáborokban, ahol azután az illető ennek következtében hamarosan meghalt. – Orvosi kezelésben a munkatáborokban csak ritkán részesítettek valakit. A Bácskában a következő községekben voltak nagy gyűjtőtáborok: Bački-Jarek

48

(Újvidéktől mintegy 15 km) mintegy 14 000 lakóval. – Gádor

(Gakovo, Észak-Műhely

358

46Azaz a belgrádi szerb parlament (Skupština).

47A bánáti német családból származó, temeskenézi születésű Roos Márton (*1942) nyugalmazott

temesvári püspök személyes története is jól példázza e tragikus helyzetet: „Amikor világra jöttem, háború volt. Édesapám, Márton részt vett a harcokban, katona volt. Édesanyámat, Máriát 1945-ben, amikor mindössze kétéves voltam, német származása miatt elhurcolták oroszországi munkatáborba. A nagyszüleim neveltek. Édesanyámat hétévesen, édesapámat csak tizennyolc évesen ismertem meg. Mindig éreztem a hiányukat. Nagyon gondoskodó emberek voltak. Hálás vagyok értük.” – fogalmazottt egy interjúban. RomKat.ro https://romkat.ro/2018/04/04/orokseg-es-kuldetes/ (utolsó letöltés ideje: 2018. augusztus 30.) 48Magyarul: Tiszaistvánfalva vagy Járek, németül: Jarmosch.