Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Műhely - Sági György: Nuspl János bácskai német plébános összefoglaló jelentése az 1944 utáni délvidéki megtorlásokról (Forrásközlés)
Bácska) 18 000 lakóval, Körtés (Kruševlje, Észak-Bácska) 8000 lakóval. Bánátban: Rezsőháza (Rudolphsgrad, szerbül: Knićanin, Titellel szemben) 22 000 lakóval; Molifalva (Molidorf, Molin, Kikindától mintegy 25 kilométerre) 7000 lakóval. – A lakók száma természetesen mindig változott. A tömeges halálozással állandóan fogyott a lakók száma, de mindig újabb és újabb csoportok foglalták el az elhaltak helyét. A megadott számok az elért legmagasabb létszámot jelzik. Sremska Mitrovicán49 volt a legnagyobb munkatábor, állítólag mintegy 7000 lakóval. 4. „Haláltáborok” Gyakran ezzel a névvel illették azokat a községeket, melyeket fönnebb felsoroltam. Ezen táborok voltak a leggyötrőbb szenvedések helyei, azon intézmények, melyek által a jugoszláviai németséget rideg következetességgel irtották, ezen községek határában terülnek el az áldozatok tömegsírjai. Megkísérlem, hogy ezen „Haláltáborok” életét lefessem. A szenvedés egyik oka volt a lakásínség. A táborlakók az egyes lakóházakban voltak elhelyezve. A táborlakók nagy száma miatt azonban a házak zsúfolásig teltek meg. A lakók legjobb esetben szalmán fekhettek, gyakran a kemény földön vagy padlón.50 Egy-egy szobában 20–30 személy is, oly sűrűn, hogy alig tudtak mozogni. Kezdetben mosásra, mosdásra, tisztogatásra alig volt lehetőség. Az ennek következtében elszaporodott férgek is állandó gyötrelmet jelentettek. Ez volt egyébként a helyzet a legtöbb munkatáborban is. – Sok szenvedést okozott a durva, embertelen bánásmód is. A táborban lévő leányok és nők teljesen ki voltak szolgáltatva a „sztrázsárok”, az őrök kénye-kedvének és durvaságának, hasonlóképpen a szerb munkafelügyelők szeszélyének. A bántalmazások, ütlegelések, arculverések, erőszakosságok sorozata szinte beláthatatlan. Szinte minden táborlakó jelenthetne erről megrendítő dolgokat. Szemléltetésül egy példát említek meg. Mikor 1946 júliusában Újvidékről a rudolphsgrádi gyűjtőtáborba kerültem, a táborparancsnokság udvarában kellett egy éjszakát töltenem. Ezen udvarban volt a börtönnek szolgáló pince is. Késő este jajgató és rimánkodó fiatalasszonyt hoznak az udvarba. Kiszökni akart a táborból, és az őr ellőtte a karját. A parancsnok, egy mintegy 24 éves fiatalember, vonakodott a sebesültet a becskereki kórházba juttatni, és úgy hiszem, az illető nő belehalt sérülésébe. Ugyanazon éjszaka egy másik nőt hoztak, ki sírt és jajgatott: egy őr oly erővel rúgott bakancsos lábával az alsótestébe, hogy valószínűleg súlyos belső sérüléseket szenvedett. Ennek további sorsáról azonban nem tudok. Hogy itt is, ott is találtak meggyilkolt nőket, az nem tartozott a ritkaságok közé. Ehelyütt megjegyzem, hogy Dr. Neurrer törvényszéki bíró, ki a régi Jugoszláviában német képviselő Nuspl János bácskai német plébános összefoglaló jelentése az 1944 utáni délvidéki megtorlásokról 359 49Magyarul: Szávaszentdemeter, németül: Syrmisch Mitrowitz, latinul: Sirmium. 50A gádori szálláshely rossz kályhája következtében valamikor – 1945/46-ban – többen füstmérge zésben hunytak el, köztük Kőnig György szentfülöpi gazdálkodó, P. Király (Kőnig) Kelemen lelkiíró és Anaklét ferences szerzetesek testvérbátyja. Vö. Hidy Ferencné Kőnig Ágnes feljegyzései , Budapest, 1984. június 24. (a család tulajdonában)
