Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Műhely - Sági György: Nuspl János bácskai német plébános összefoglaló jelentése az 1944 utáni délvidéki megtorlásokról (Forrásközlés)
tól – olvashatjuk a már idézett összefoglalóban. Ők „nem a megbékélést keresték, hanem orgyilkosságokra vetemedtek és véres bosszúra készültek.”14 Magyarellenes támadásaik, rajtaütéseik alig nyolc hónappal a Délvidék felszabadítása után kezdődtek, mintegy előrevetítve a magyar és német lakosságra váró sorsot. Mindemellett a szerbek elleni újvidéki vérengzések, amelyeket a magyar hatóságok követtek el, általános megdöbbenést váltottak ki, és „megcsúfolták a magyar nevet. Akik ezt végrehajtották, nem voltak igazi magyarok, hanem idegen bérencek. Megbélyegezte őket a magyar igazságszolgáltatás és közvélemény is.”15 Részben ez a bűntény volt az egyik kiváltó oka az 1944-ben kezdődött megtorlásoknak. Tehát az ellenséges partizántevékenység kisebb-nagyobb mértékben már a visszacsatolás után megmutatkozott. Vasutakat robbantottak fel, embereket raboltak el és gyilkoltak meg a Bácskában. A magyarok és a németek helyzete tovább romlott az ország 1944. márciusi német megszállása, majd a Szálasi-kabinet hivatalba lépése után.16 Délvidék újra szerb uralom alatt „Megérkezett a rendelet a városhoz, mellyel egész Bácska és Szabadka város is hadműveleti területté lett nyilvánítva” – írta Ijjas József érseki biztos 1944. szeptember 4-én a Grősz érseknek küldött jelentésében.17 Hasonlóakat közölt két nappal később kelt levelében a péterrévei – nem sokkal később különös kegyetlenséggel meggyilkolt – Takács Ferenc plébános is, aki méltatlankodott az anyaországi tisztviselők magatartásán: „alig van olyan, aki hajlandó jelenleg itt maradni Bácskában. Viselkedésük a népre demoralizáló hatással van, mert költözködni akarnak.”18 A 2010 elején elhunyt Váradi Mária Aquináta nővér visszaemlékezésében arról írt, hogy Bali Mária Ildefonsa19 szabadkai zárdafőnöknőnek a városházán azt javasol ták, meneküljenek, ne várják meg a szovjeteket. A házfőnöknő húsz nővérrel azonban helyben maradt, a többiek vonattal távoztak. Három nap múlva bevonultak Szabadkára a szovjetek. Budanović kérésére két szerb partizán strázsált a zárda előtt, hogy ne érje bántódás a nővéreket – ez a partizánok kevés jó cselekedetének egyike volt. Végül szerb nyomásra a magyar nővéreknek Szegedre kellett távozniuk, helyükre szerb nővérek kerültek.20 Két hónappal később a Grőszt felkereső baj Műhely 350 14KFL I. 1. a, Politica, ikt. sz. n., 1940-es évek második fele, Bácska, 6. 15Uo. 16Uo. 7. 17KFL I. 1. a, Generalia de Archidioecesis, 5791/1944. 18KFL I. 1. a, Generalia de Archidioecesis, Dr. Takács Ferenc plébános, pápai kamarás, országgyű lési képviselő levele, 1944. szeptember 6. 19Bali M. Ildefonsa nővér 1947–1969-ig az iskolanővérek generális főnöknője volt, Vojnich M. Aquina (1933–1947) utóda. 20Hivatástörténetek. Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek. Készítette: Bangó Beáta M. Klára – Répa Bernadett M. Anna. Váradi M. Aquináta nővér:
