Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Műhely - Kosztyó Gyula: Mit vesztett Kárpátalja magyarsága a holokauszttal? Egy minisztériumi állapotfelmérés elemzése (1939. augusztus)
iparjogosítványai, tekintet nélkül keltükre, 1939. évi július hó 1-én hatályukat vesztik.” 21 A második zsidótörvény megszületését követően az 1938-ban visszakerült Beregszász, Ungvár és Munkács városok polgármesterei, valamint több vármegye főispánja, a Kereskedelmi Grémiumok vezetői, a Kereskedelmi Egyesületek elnökei levelek, emlékeztetők sokaságával árasztották el Teleki Pál miniszterelnök irodáját. Ezekben az iparrevízió káros következményeire figyelmeztettek: visszaeső gazdasági tevékenységet, adókieséseket, romló szociális ellátást vizionáltak.22 Aggodal muk nak volt alapja, hiszen a hegyvidéki területtől eltérően, ahol „késlekedett” a második zsidótörvény gyakorlati alkalmazása, az első bécsi döntés nyomán visszakerült területeken már a második zsidótörvény végrehajtása is javában zajlott 1939 közepén. Ennek nyomán Beregszászban 1939. július végéig az iparűzők 17%át, Ungváron 27%-át hagyták meg, Munkácson valamivel többet.23 A minisztertanács 1939 őszén látott hozzá a 3380/1940. M. E. számú rendelet tervezetének megalkotásához, amellyel a második zsidótörvény gyakorlati alkalmazásához kívánt jogi kereteket teremteni. A rendelettervezet elkészítéséhez az 1938–39-es felvidéki iparrevíziós tapasztalatokat is felhasználták. A rendelet megszületését már 1939 őszétől élénk egyeztetések és megbeszélések kísérték, ennek keretében alapos véleményezések láttak napvilágot, főként a Kereskedelmi és Közlekedésügyi, valamint az Iparügyi Minisztériumok részéről. 1939. december 18-án a minisztertanács – melynek ülésén jelen volt Pataky Tibor államtitkár és Perényi Zsigmond kormányzói biztos is – a Kárpátalján ipart űzők jogosítványaival kapcsolatban a következő elvi elhatározásokat fogadta el: 1. Az ipari és kereskedői jogosítványokat Kárpátalján is revízió alá kell venni. 2. A revízió egy erre a célra készített kérdőív adatai alapján fog történi.24 A rendelet-tervezetet az Igazságügyi Minisztérium dolgozta át, és az Iparügyi, valamint a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium véleményét is kikérte. Az ezzel kapcsolatos levelezések 1940. február elejéig elhúzódtak. 1940. február elején Varga József kereskedelem- és közlekedésügyi, valamint iparügyi miniszter alapos véleményezéssel látta el a tervezetet. Ebben többek között kifogásolta, hogy az ipar-Műhely 328 21KTÁL Fond 1534., op. 1., od. zb. 4., 38. 22Munkács városában, ahol az 1939. szeptember 27-én kelt levelében a Munkácsi Kereskedelmi Kör így érvelt az iparrevízió végrehajtása ellen a miniszterelnöknél: „Ha egy néhány száz, vagy ezer iparjogot egyszerre elvonnunk, azok pótlására azon nyomban új igénylők nem támadnak, évtizedekig, talán évszázad generációja szükséges, amely az üresen maradt polcokat betöltse.” Lásd bőveb ben Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltár (továbbiakban: MNL OL) Miniszterelnökség, Nemzeti és Kisebbségi Osztály iratai (továbbiakban K 28), 104. tét., 1939-L-18157., 13. A beregszászi Kereskedelmi Egyesület is levélben figyelmeztette a miniszterelnököt az iparrevízió veszélyeire. „A kérdés másirányú megítélése nem csak a magyar közgazdaság rendkívüli károsodásával járna, hanem ennek nyomán a dolgozó és kereskedő adóalanyok helyébe sok-sok ezer közellátásra utalt kereskedő és munkáscsalád terhelné meg a városok és községek háztartását, amelyek költségvetési, egyensúlyi helyzete a tömeges iparleállítás folytán e nélkül is megrendülne.” Lásd bővebben. MNL OL K 28., 104. tét., 1939-L-18157., 18. 23MNL OL K28 104. tét. 1939-L-18989. 2. 24MNL OL K28 104. tét. 1940-P-15190. 38.
