Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Műhely - Nagy Szabolcs: A Tanácsköztársaság Fejér megyei tisztségviselői ellen indított büntetőperek
érkező42 „fehérterror” mellett – fontos része volt a büntetőjogi felelősségre vonás. Ennek folyamatát rendkívül sok körülmény hátráltatta, eredményeinek egy részét ugyanezen körülmények kérdőjelezték meg. Éppen ezért természetes, hogy már a korban is jelentős viták folytak az eljárásokkal kapcsolatban. Ellentétben az olyan, ma is bárki számára elborzasztó bűntényeket elkövető gyilkosok elítélésével, mint például a Cserny-különítmény tagjai,43 sok per, eljárás váltott ki ellenérzést már akkor is bizonyos jogtudósokban. Több esetben az is nyilvánvaló, hogy a perek a „főkolomposok” külföldre szökése után, mintegy „pótcselekvésként” folytak le, értve ez alatt nem az eljárások jogos voltát, hanem a „reváns” szimbolikájában betöltött szerepüket. Különösen nyilvánvaló ezen körülmény az úgynevezett „népbiztosok perében”, ahol Kun Béláék közül senki nem ülhetett a vádlottak padján, így olyan egykori másodvonalbeli politikai szereplők ellen lefolytatott eljárást volt kénytelen a politika „reflektorfényben” tartani, melynek vádlottjai egykori jelentéktelenségével a széles közvélemény tisztában volt.44 Mindezzel együtt azonban a perek szélesebb körben történő vizsgálata által a képet jelentősen árnyalni lehet. Az például nem vitatható el az igazságszolgáltatás korabeli szereplőitől, hogy a végsőkig ragaszkodtak a kor jogi garanciáinak betartásához, az eljárások ezek mentén folytak. Gyakorta felmentettek terhelteket például egyes vádpontok vagy éppen valamennyi vádpont alól, ami koncepciós perekben ritkán szokott előfordulni.45 Maguk az ítéletek sem voltak szigorúbbak a „köz törvényes” esetekben kirovottaknál, az előzetes letartóztatásban töltött időt a szabadságvesztés tartamába beleszámították. Mindezek miatt maguk a fehérterror különítményesei is „elégedetlenek” voltak az eljárásokkal, s ezért szerették volna a terhelteket a saját hatáskörükbe vonni. Emiatt velük az igazságszolgáltatás vezető-A Tanácsköztársaság Fejér megyei tisztségviselői ellen indított büntetőperek 323 42Mely kitétel nem jelenti azt, hogy ez okból ezen cselekménysorozat elfogadottnak, méltányolha tónak tekinthető, sem pedig azt, hogy annak során csupa olyan embert ért súlyosabb-enyhébb atrocitás, ki korábban maga is követett el visszaéléseket. 43Bővebben Stocker Antal: A nagy per. Cserny József és terrorista társainak bűnügye. Budapest, 1919. 44Erre rámutatott Fazekas Csaba is. Azonban az ott megfogalmazott véleményével nem értek egyet. („A Tanácsköztársaság történeti megítélésében szinte semmiben nem értettek egyet az 1960-as évek hivatalos álláspont-megfogalmazói az 1920-as évek elején megfogalmazódó, hasonló súlyú nézetekkel. Jószerével az egyetlen markáns kivétel talán csak az 1919-et követő megtorlás törvényi-büntetőjogi megalapozottságának hiányosságaival és a lefolytatott eljárás, valamint az ítéletek koncepciós jellegével kapcsolatos. Sőt, ha a 20. század végén, több történelmi sorsforduló távlatából újra olvassuk az 1960-as években például Rév Erikának a népbiztos-perekről írott tanulmányait, és leszámítjuk a jogtörténeti érvelésére – jól elkülöníthetően – rárakódott hivatalos Tanács közt ársa -ság-mítoszt, megállapításai ma is érvényesek, következtetései és tárgyalásmódja kiegyensúlyozottnak tűnnek.” Fazekas: i. m. 21.) Sem a tekintetben, hogy a ’20-as években a mértékadó vélemény formálók egyöntetűen koncepciósnak tekintették volna az eljárásokat (hiszen a fentiekben magam is jócskán idéztem ellenvéleményeket, s többet csak a terjedelmi korlátok miatt nem citáltam), sem abban, hogy Rév Erika érvrendszere időtálló lenne. 45A Győr vármegyei cselekmények miatt indult eljárásokban például csak a vádpontok hatvan szá zalékát tartotta megalapozottnak a bíróság.