Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Levéltári kutatások - módszertan és gyakorlat - Garadnai Zoltán: A Franciaország keleti politikájának történetére vonatkozó levéltári iratok kutatásának módszertani kérdései
adminisztratív feladatokat. D’Estaing elnöksége alatt a diplomáciai tanácsadók (Gabriel Robin és Jean François-Poncet) nagyon aktívan tevékenykedtek, és érdemi hatással voltak az elnök külpolitikájára. 1981 után a helyzet megváltozott, Mitterrand kézi vezérléssel irányította a külpolitikát, és gyakran egy feladatot több, eltérő szakterülettel foglalkozó tanácsadónak is kiadott, illetve azok csak egy-egy részfeladatot végezhettek el az elnök számára. Mitterrand alatt az elnöki adminisztráció működése (entourage) bonyolultabbá, ügyintézési szempontból nézve átláthatatlanná vált. Elsősorban a tisztviselők és az elnök személyes viszonyát kell figyelembe vennünk a diplomáciai döntéshozatal megértéséhez. A hagyományos struktúra mellett új szereplőként jelent meg az ún. sherpa Jacques Attali személyé ben, aki a nemzetközi találkozók előkészítésével foglalkozott. Az elnöki levéltárakban található feljegyzések, összefoglalók, tárgyalási jegyzőkönyvek gyakorlatilag teljes betekintést nyújtanak a kutató számára a francia elnök(ök) gondolkodásába, a körülöttük dolgozó tanácsadók munkájába, így elsődleges forrásbázisként használhatók. Láthatjuk, hogy a geopolitikai realitások mellett egy-egy elnöki ciklus idején (septennat ) a francia külpolitika iránya eltérő lehetett, a hangsúlyok változ hattak, azokat szubjektív tényezők (vagyis az elnöki csapat tagjai) is befolyásolták, és ezért vezet(het) minket tévútra, ha a kelet-európai országok irányába kifejtett francia diplomáciai tevékenységet kiszakítjuk a francia külpolitika általános nemzetközi kontextusából. Ennek pregnáns példája pl. a François Mitterrand két elnöki ciklusa közötti eltérés, amikor 1988-tól egy intenzív keleti nyitási politika zajlott, de láthatjuk, hogy De Gaulle és Pompidou keleti politikája is eltért egymástól. De Gaulle realista-pragmatista alapon viszonyult a kommunista országokhoz, az őt követő Pompidou elnök jobban figyelembe vette az ideológiai korlátokat, miközben D’Estaing alatt a hangsúly az európai integrációra és az afrikai politikára helyeződött. Összegezve megállapíthatjuk, hogy az elnöki levéltárak (Archives Présidentielles ) elsődleges forrásbázist jelentenek, és az engedélyek megszerzése után lehetőségünk van arra, hogy a Chirac elnöki ciklusának végéig (2007) keletkezett dokumentumokat kutathassuk.22 A lényeget tekintve a mindenkori elnök és csapata, a közvetlen bizalmi ember és a tanácsadók feladata a külpolitikai koncepció megfogalmazása, egy-egy régió és ország irányába kifejtett diplomáciai tevékenység súlypontjainak meghatározása és a nemzetközi kommunikáció. Ezekre vonatkozó levéltári források az ún. Cellule Diplomatique-ban és a tanácsadók levéltári anyagában találhatók. Érdemes a kutatást a Cellule Diplomatique -al kezdeni, mivel az ott található elnöki dossziékban (Dossier du Président ) lelhetők fel az elnök részére készített feljegyzések (Note pour le Président de la République), amelyeken gyakran az elnök megjegyzése, utasítása (maximum egy-két mondatban) is olvasható. Ez alapvető forrásbázist jelent egy-egy reláció megértéséhez, és a „külpolitika-csinálás” legbelsőbb köreibe A Franciaország keleti politikájának történetére vonatkozó levéltári iratok... 213 22Az elnöki levéltárak a francia forradalomtól napjainkig terjedő ún. 5/AG, sorozatban találhatók, ez Franciaország vezetőinek a levéltári iratait tartalmazza.
